Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

az alsó osztályok esetében kevés változtatást kívánó régi tantárgyrendszer szolgált alapul. Nem bizonyos tehát, hogy tudatos átvételről lenne szó. Jellemző', hogy az iskola fennmaradt iratai is alig-alig utalnak Schedius híres munkájára. Jóval többet foglalkoznak a Baloghy Lajos kerületi tanfelügyelőével, amit — kisebb-nagyobb módosításokkal — 1816—1834-ig, tehát az esperességi gimnázium mezőberényi korszakának a végéig használtak is. Amikor az iskola Szarvasra áttelepült, az új korszak nyitányát új tanítási tervezettel is jelezte és köszöntötte az iskolai bizottság. Am ez a Simon Sámuel esperes elnöklete mellett készített program sem alkalmazkodott a Schediuséhoz. Űgy tűnik, szerencséjére. Ezt szűrhetjük le tanulságként az egyházi főhatóságnak abból az 1837-ből származó rendelkezéséből, amellyel a neves pesti egyetemi tanárt 30 éves tantervének jelentős módosítására és korszerűsítésére kérte fel. Sajnos, így sem bizonyult hosszú életűnek. A minden evangélikus gimnáziumra érvényes egységes program az 184l-es Zay-ugróci tervezet lett, amelyet az egyetemes gyűlés a következő évben szabályozó határozat-i rangra emelt, kimondván, hogy „csak azon ág. hitv. protestáns iskolák tekinthetők jövőre törvényes alapon álló, nyilvánossági joggal bíró intózet(ek)nek, melyek e tanítási tervezet alapján szervezkednek, s végzik a nevelés munkáját". Ezzel érthetően a Békés-bánáti egyházmegye esperességi iskolájának az egyéni oktatásrendje is megszűnt. A beiratkozott tanulók száma az első tanév elején 51-re rúgott, s ez — figyelembe véve a rövid, mindössze 3 hónapos szervezési időt és a korabeli információs lehetőségek lassúságát — nem volt kevés. Minden bizonnyal jóval több lett volna, ha nem éri Skolkát mindjárt toborzó útja elején súlyos betegség. Sajnálatos dolog, hogy megrendült egészsége oly lassan állt helyre, hogy csak karácsony után térhetett vissza az iskolába. A község „németajkú lelkészének": a lelkiismeretes Oertel Z

achatmsnak helyettesi megbízásával szerencsére nem avatatlan kezekbe került az iskolavezetés. A korabeli oktatásrendszerben ugyanis csak a főiskola filozófiai szakának sikeres elvégzését (ez képesített a tanítói-tanári pályára) követhette a teológiai képzés. A papok tehát képzettségük folytán taníthattak — mint ahogyan erre egyenesen fel is kérték és rendeletileg utasították is a továbbtanuló berényi diákokat —- a gimnáziumokban. Skolka is rendelkezett papi oklevéllel, s amikor 1808-ban a nagyobb jövedelmet nyújtó újverbászi lelkészi állással tisztelték meg, el is hagyta Mezőberényt. Példáját később többen is követték (Ábafy Dániel, Boszy Mihály, Kristóff

y Sámuel, Major József stb.j Az új gimnázium híre hamarosan újabb szülők érdeklődésót keltette fel. Erre utal az a tény, hogy Pecz szerint — ellentétben a Benka, Nádor, Irányi által közölt tanéveleji 5l-es adattal — hamarosan 62-en látogatták az iskolát. Ha a következő tanév statisztikáját vesszük alapul (ennek ugyan 64 tanulója volt, kettőnek azonban a fennmaradt jegyzőkönyvek hiányos kiállítása miatt nem ismerjük a származási adatait), úgy az előbb említett 62 diák körülbelül 17—18 184