Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

tanintézet létesítésének a szükségességét. A Szarvason tartott közgyűlés résztvevői lelkesen hallgatták végig felügyelőjük előterjesztését ; ekkor azonban még nem döntöttek arról, vállalják-e a vele járó költségeket, s ha igen, hol is kívánják felépíteni azt. Különösen az orosházi lelkész-esperes: Szimonidesz János és a vele keresztkomai kapcsolatban álló Boczkó Dániel tette mindjárt magáévá a gondolatot. Úgy lehet, ők voltak az ötletadók is. Agitációjuk nyomán az 1802. május 19-én tartott közgyűlésen már egyértelmű volt a kedvező fogadtatás. Nem lehet kétséges — Szimonideszek Szarvason, a Tessedik-féle iskolában kívánták megnyitni a gimnáziumot. Ez volt az egyetlen olyan épület, amely kimondottan oktatási célra épült, s amely a korabeli igényeknek tökéletesen meg is felelt. Ezért támadt Boczkó — közvetlen feletteseinek a támogatását élvezve — olyan kitartóan és elszántan ellene. A beígért állami támogatás (talán a királyi hatalomtól való félelem is ? ) no meg a helyi földbirtokos által megújított adománylevél, amely új életre keltette a bezárt iskolát, úgy tűnik, meggondolásra késztette őket. Tény, hogy a megnyilvánult jószándékon felbuzdulva, a már kedvét vesztett Tessedik friss erőre kapott, s újra nekilátott a nevelőmunkának. Nem félt az áldozathozataltól sem. Az utolsó 7 évben például, amikor a Helytartótanács sem részesítette már jelentős segélyben, sőt 1802-től még az egyházi tanulmányi alapból élvezett „csekélyke segélyt" is beszüntették, saját vagyonából 5000 forintot költött rá, és nem kevesebb, mint „64 embert képezett ki néptanítóságra és gazdászati hivatalra". A támogatás megvonásáról az egyházmegye plénuma döntött, amely egyakarattal határozta el, hogy „szakít a Tessedik által kezdett reális népnevelési iránnyal, s olyan latin iskolát" szervez, amely fölöslegessé teszi, hogy az alföldi protestáns családok tanulni vágyó gyermekeit „már zsenge korukban a távol fekvő Selmecre, Pozsonyba, Eperjesre, Sopronba" küldjék. Szimonideszek — el kell ismerni — nagy körültekintéssel készítették elő az iskolaszervezésre vonatkozó indítványt. Boczkó írásban benyújtott „kimerítő terve" részletesen foglalkozott az iskola fenntartását — működését — biztosító anyagi alap előteremtésével, a kisebb-nagyobb egyházközségek arányos kötelezettségvállalásával, az általuk megajánlott évenkénti hozzájárulásokkal, számolt a társfelekezetek várható pártfogásával, foglalkozott a gimnázium fenntartó testületének személyi összetételével, az alkalmazott tanárok díjazásával, sőt még a szegény sorsú tanulók alumneUmi (tápintézeti) ellátásával is. Elintézte, hogy a Wenckheim család jelentős áldozatkészségével Mezoberénybe települő iskola igazgatói teendőit az a Skolka András lássa el, akit — miután Salzmann híres schnepfentháli intézetében is tanított — Göttingából éppen Tessedik hívott meg a szarvasi gazdasági és ipariskola tanárává. Hogy ez a kegyetlen tőrdöfés mit jelentett a megcsappant anyagi támogatás következtében amúgy is nehezen tengődő gazdasági iskolának és Tessedik erkölcsi tekintélyének, nem nehéz elképzelni. Tessedik elkötelezett hivatástudatát igazolja, 181