Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

hogy még így is folytatta nemes harcát, pedig tudhatta — Skolka is azért döntött Mezőberény mellett, mert az ő intézete —, ahogy Pecz Gyula írta — „részint irigység, részint rosszakarat következtében az ahhoz kapcsolt várakozásnak nem bírt megfelelni" már. Más szóval, hogy előbb-utóbb életképtelenné válik, és menthetetlenül megszűnik. Különösen ha elveszíti azt a ,,csekélyke" segélyt is, amit a tanügyi alaptól kapott. Ez pedig az adott helyzetben nemcsak felbukkanó ötlet, nemcsak ingatag eshetőség, hanem a szervezők nyílt titka és szívós akarata volt. A gondosan elkészített tervezettel — amelynek elvi megfogalmazásában, pedagógiai-didaktikai indoklásában, tantervi anyagának összeállításában véleményünk szerint Skolka maga is közreműködött — Klaniczaynák páratlanul rövid idő alatt sikerült kieszközölnie a Helytartótanácstól a „tanintézet fennállhatásának engedélyezését". Közben itthon is lázasan ment a szervezés. Major Pál uradalmi számvevőt megbízták, közölje özvegy Wenckheim Ferencné Rosenfeld Karolinával az egyházmegye döntését, miszerint az iskolát a három nyelvű Mezoberényben kívánják felállítani, és hogy az esperesség nevében „telket kérjen, melyen a tervezett iskola és a tanárok szállásai felépítettnének". Ezenkívül a lelkészeket és tanítókat több évre szóló egyéni hozzájárulások felajánlására, az egyházközségek képviselőit pedig a tápintézet (tápda, alumneum) állandó és folyamatos segélyezésére szólították fel. A nagyfokii lelkesedést mi sem bizonyítja jobban, minthogy a legtöbb egyház nemcsak a gimnázium, hanem a szegény sorsú tanulók művelődését is lehetővé tévő alumneum szervezését és működését is kötelességének érezte, és azt „gabona- és pénzilletékkel" éveken át segélyezte is. A lelkesedésnek a csúcsát azonban az a határozat jelentette, amely — nem elégedvén meg sem a kor ismert algimnáziumi formájával, sem az évfolyamonkénti lassú fejlesztéssel — mindjárt a több nevelőt és nagyobb épületet, az igényesebb szertári és könyvtári felszereltséget kívánó úgynevezett nagy (teljes) gimnázium szervezése mellett foglalt állást, előírván, hogy az iskolában „a grammatikális osztályokon kívül a humaniórák — a szónokköltészeti osztály —- tantárgyait", vagyis a teológiára előkészítő klasszikus görögöt és rendkívüli tárgyként a hébert is tanítani kell. Az igazság kedvéért le kell szögeznünk, az iskolabizottságot erre a döntésre Skolka Észak-magyarországi szervező útjának sikere : a Pozsonyból, Modorból, a késmárki és a rozsnyói iskolákból Berénybe igyekvő s a grammatikai osztályt már elvégzett tanulók nagy száma is rákényszerítette volna. A héber nyelv tanításának elrendelése ugyanakkor azt igazolja, hogy az evangélikus egyház nem tartotta magát az 1777-ben megjelent Ratio Educationis szervezeti és tantervi irányelveihez. Megtehette, mivel a híres okmány nem mint országos törvény, hanem csak mint kormányrendelet jelent meg. Schedius Lajosnak 1806-ban — vagyis a Ferenc király által megújított (a legtöbb vonatkozásban visszaesést jelentő) II. Ratio Educationis évében kiadott Systema rei 182