Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

testáns főiskolák közé tartozott". Ezt nemcsak a tanulók 400-at is meghaladó létszámára, hanem kiváló, olykor az iskola költségén külföldi egyetemeken kiképeztetett tudós tanáraira is alapozhatta. Nagy kitüntetésszámba ment, ha valakit méltónak ítéltek az eperjesi főiskolai tanárságra. Jól megnézték, mit tud, mielőtt alkalmazták. S noha az egyházi felügyelőket az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré" elv alapján a vallásos-aulikus főnemesek közül választották, a hamarosan kerületi jelleget nyert iskola tanácsának sikerült mégis a megüresedett kollégiumi állásokat felvilágosult gondolkodó tanárokkal betöltenie. Ilyen volt Kossuth forradalmi szemléletének formálój cionalista gondolkodó Greguss Mihály (az esztéta Greguss Ágost а,тр]а,) is, „akinek eperjesi nevelőmunkájára ekként emlékezett vissza a nagy tanítvány :" :. . . ott (ti. Eperjesen) virradt fel lelkemben azoknak az elveknek világossága, melyek vezéreltek viharos életemben a hazám és felebarátaim iránti kötelességek ösvényén . . . Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom . . . Ő válogatta meg olvasókönyveimet . . . Kérdésemre adott feleleteivel világot gyújtott agyamban . . . Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt". Méltó párja volt az a Nemesányi Károly, aki Kis János Soproni Magyar Társaságának mintájára és a reformországgyűlés hatása alatt 1827-ben létre hozta a Kollégiumi Magyar Társaságot, s móginkább a külföldön iskoláztatott és az eperjesi kollégiumhoz mindvégig hű Vandrák András, aki Greguss utódaként a bölcsészeti osztály mindenese lett. Logikát, lélektant, metafizikát, esztétikát, latin és magyar irodalmat, matematikát és fizikát tanított egyszerre. Később meg —mint igazgató — olyan hírre emelte az iskolát, hogy a Pesti Divatlap 1845-ös évfolyama szerint ,,a felföldi iskolák közt az eperjesi az, mely első fogta fel és végrehajtá feladását (feladatát): a magyar hazának, a jelen és jövő kornak nevelni hasznos férfiakat". De ezt a szellemet képviselte a Magyar Társaságvolt elnöke : Székács József is, aki tanítványával : Nikolits Péterrel együtt tanult 1833/34-ben jogot Eperjesen, s közben a bölcsészeti fakultáson a magyar nyelvet és irodalmat is tanította. Helyesen döntött tehátSzánthóPál, amikor ide küldte neveltfiát. Sárosi hamar fel is találta magát az öreg falak között. Jól hasznosította a Szarvason, majd Mezőberényben szerzett szlovák nyelvtudást és a jól bevésett szaktárgyi ismereteket, s egyhamar kitűnt társai közül. Nemcsak a főiskolai stúdiumok gyors és alapos elsajátításában járt az élen, hanem az iskolán belül szervezett, mintegy ,,külön respublicát képező", úgynevezett „magyar és tót társaságok" buzgó szolgálatában is. Mindkettőben tevékenykedett. Különösképpen a magyar társaságban, de ahogy Haan említi — a Sárosi Albumban található visszaemlékezésében, „az eperjesi szlovák társaságba is eljárt, s nemegyszer hallottunk tőle tót verseket, melyek alá Július Blatniczkyn&k írta magát". Emlékezete szerint Ján Kollár fő művének, a Slary dcéra-пак. (Dicsőség lánya, Slava istennő leánya) az előénekét és néhány szonettjét is lefordította. Vagyis hű maradt a mezoberényi indításhoz, holott ekkor már a felvidéken nagyon 150