Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

is éleződött a nemzetiségi ellentét. Nem tartjuk véletlennek, hogy Húrban vezetésével éppen Eperjesen (a városka lakóinak kb. a fele volt szlovák) bontottak zászlót 1849-ben Kossuth ellen a szlovák felkelők. Az a 40—50 diák, aki a tanulás mellett hazafiúi kötelességének tartotta a társasági tagságot, és minden szerdán és szombaton összegyűlt a kollégiumban, hogy Greguss majd Vandrák irányításával egymás szemléletét és ízlését alakítsa, saját írói ambícióját erősítse, a főiskola legjobbjai közül került ki. A magyar reformkornak olyan érlelő-kiemelkedő egyéniségeit nevelte az eperjesi Magyar Társaság, mint Pulszky Ferenc és Henszlmann Imre, a neves műtörténész, vagy pl. a Vachott terstvérek: Imre és Sándor, továbbá Lisznyay Kálmán, Kerényi Frigyes (Christman Emil — írói álnévként a Vidor Emilt is használta), aztán Irányi Dániel, Szakái Lajos, Haán Lajos, Hunfalvy János, Székács József, Eördögh Dániel, Riskó Ignác, a zeneszerző Thern Károly és utoljára, de nem utolsó sorban Sárosi Gyula. Költőnkben hamar felébredt az írói becsvágy. Már szintaxista korában is írt verseket. Vagyis amikor mint 13—14 éves diák a latin mondattant tanulta Mezőberényben. Szeretett verselgetni. Verseiből, melyeket a nagyszünetben Füzesgyarmaton írt, hamarosan el is küldött néhányat a Magyar Kurim&k. Mostohaapjának a tanácsára azonban, kinek nem volt ínyére, hogy ennyire vonzódik a költészethez (a bukástól féltette, vagy attól tartott, hogy a tervezett biztos megélhetést nyújtó életpályát a kétes sikerű, bizonytalan költőivel cseréli majd fel?) versei alá a Gyula nevet írta. Mint másodéves költészet-tanuló, 1832-ben került Eperjesre, hol azonnal bekapcsolódott a Magyar Társaság munkájába. Itt jegyezte el végérvényesen magát a költészettel, feltehetően a lelkes hazafi : Greguss Mihály buzdítására, akinek a tanulókra gyakorolt páratlan ösztönző erejéről, nagy pedagógiai ráhatásáról szinte legendák keringtek. Három év alatt teljesen átformálta például Kossuth gondolkodásmódját, egész lelki alkatát, kisöpörve fejéből a világról, a jogról és az államról alkotott ósdi, gyermeteg elképzeléseket, sőt mi több, racionalista nézeteivel felszabadította ,,a vallásos nevelés fegyelme" alól is. Lehet, hogy Sárosi is az ő indításával lépett az ateizmus útjára ? Egyesek ugyanis e folyamat kezdetét Eperjeshez kötik, jóllehet ekkor még legfeljebb a kételyig jutottéi. „Ateizmusa" nem volt megalapozott. Nem táplálkozott sem Spinoza, sem a francia materialisták filozófiájából, sem a természet (az anyagi valóság) megismerését, illetve a lét és a gondolkodás szoros összefüggését igazoló és szolgáló konkrét tudomány objektív törvényeiből. Nincs ateista vonás ebben a kicsit később megfogalmazott gondolatában sem: ,,Én azon vallást követem, melyet a helvéták ; de azt tartom, hogy legszentebb vallás : a haza s emberiség ! E kettőért küzdeni, mindenkor izzadni, nemesen, soha meg nem változható akaratom". Vörösmarty közismert tétele — melyet Sárosi is magáévá tett — nem bizonyíték még az ateizmus mellett! Legfeljebb Sárosinak a reformkor leghaladóbb eszméivel váló azonosulását dokumentálja. 151