Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

Künn is, benn is legyen békesség, — számunkra most ez az üdvösség. S ki nélkül e hon, csak puszta kép, Éljen az erő !, — éljen a nép ! ! ! A Deák-párt szája íze szerint megfogalmazott, érzelem nélküli hideg tézisvers — mint irodalmi alkotás — természetesen nem érdemel figyelmet. Az 1867-es „szabad sajtó" szánni való szomorú terméke. Nem a ,,rab-ágya kó'párnáiról" felkelő', megzsibbadt gondolat örömujjongása ez, nincs agitatív ereje, sodró hatása, mint a Talpra magyarnak. „Látomás és indulat" nélküli, bürokrata ésszel (nem szívvel) összeállított helyzetkép és program csak a középkori énekszerzők kezdetleges modorában és száraz megfogalmazásában. Hű tükre nemcsak a Petőfi és Szakái, hanem az 1848 és 1867 között tátongó művészi és szemléleti különbségnek. Azt igazolja : költőnk nem értette meg 48 igazi célját és korszakos történelmi jelentőségét Haynau rémuralma és Bach alig enyhébb diktatúrája — a dús vetést pusztító, „istenverte-teremtette" varjúsereg vad dáridójaellenére sem. Nem volt ereje, hogy korrigálja tévedését. Sőt ! A Czimbalom második kiadásának egyik példányával — bizonyára Wenckheim Béla ösztönzésére — Erzsébet királyné előtt is tisztelgett, ki figyelmességét „gyémántos melltűvel" honorálta. Ezzel a retrográd szemlélettel csakugyan nem lehettek politikai ambíciói még közvetlenül a kiegyezés után sem. A vármegyei hegemóniáért vívott harcban „a jogfolytonosság elvén álló s az alkotmányosság keretein belül maradó, köznemesi eszmevilág" Szakái képviselte fontolva haladó elveit elutasította a radikalizálódó közvélemény. Tökéletesen felmérve a politikai erővonalak közötti minőségi differenciát, nem is vállalt képviselőjelöltséget Szakái; nem tette ki magát a biztos kudarcnak, jóllehet a második Cimbalom már ismertetett lelkes ajánlása azt tükrözi: élete legnagyobb sikerének, ritka szép elégtételének és adományának tartotta, hogy az országgyűlésnek nem csak külső szemlélője (mint 1839/40-ben), hanem aktív tagja is lehetett. Hamarosan kedves városát: Gyulát is felcserélte szülőfalujával: Köröstarcsával. Hazament gabonakereskedőnek. Ott érte a hír, hogy pártja: a Deákpárt fuzionált a Tisza Kálmán vezette szabadelvűekkel. Kiderült, elveik között nem is volt lényeges különbség. * Miért emlékezünk rá, ha nem tartozott sem mint költő, sem mint politikus az élvonalba? Azért, mert vele jelentkezett először a Körösvidék a magyar költészetben, nem számítva azt az „együgyű, de tiszta örömre fakadást mutató" 133