Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

népdalt, amelynek közreadásával Kulcsár István 1818-ban a „köznép dalainak" gyűjtésére serkentette a Hasznos Mulatságok olvasóit : Víz, víz, víz! Nincsen olyan víz, Mint a Körös víz. Potyka, csuka terem benne, Szép leányka fürdik benne, Nincsen olyan víz, Mint a Körös-víz ! Az Alföld valójában csak a 30-as években kezdett nagyobb teret hódítani költészetünkben a Bousseaíi-féie hegy romantika ellenében. Eleinte csak formális szerepet játszott — üres háttérként alkalmazták- Nem épült bele a cselekménybe. Az unalom, a mozdulatlanság, az egyhangúság jelképe maradt sokáig. Nem tartották érdekesnek. Lassan találta meg a maga méltó helyét. A délibáb, a tájba olvadó nyájak, gulyák, ménesek szelíd festői szépsége, a csikósok, gulyások, juhászok, no meg a pusztai betyárok tették színessé és mozgalmassá: a végtelenség és határtalanság — a szabadság szimbólumává. A legmagyarabb tájjá. Szakái szeme csak kis területet pásztázott be belőle. Ennek megfelelően költészete is szűk horizontú — mindössze a Körösvidék népének érzésvilágáról és életformájáról tudósít. Egyetlen olyan táj leíró verse van csupán, melyet nem Békés megye, hanem a szintén jól ismert Hortobágy (Szakái kb. 10 évet élt Debrecenben!) ihletett, minden többi dala helyi, megyei vonatkozású. Rajongásig szerette és alaposan ismerte szülőföldjét. Erről vall a szabadságharc táján összeállított, adatokban gazdag dolgozata, a Békés vármegyei helyrajzi és történelmi ismertető is, amelyet csaknem változtatás nélkül vett át Palugyay Imre Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása című, 1851—55 között megjelent 4 kötetes nagy művébe. Büszkén vallotta magát Békés megyeinek, közelebbről köröstarcsainak. Nem szégyellte költészetének provinciális kötöttségét. Szinte dicsekedett egészséges szülőföldszeretetével, erős lokálpatriotizmusával: ,,Én mint tősgyökeres magyar apától, magyar anyától, a magyar földön született, nevelkedett ... az Alföld szívében, a kedves Békés megyében élő, s bizony halni is oda kívánkozó — testestül-lelkestűl alföldi ember, kinek költői kedélyére a puszták beláthatatlan síksága, mint ... az ősszabadság méltó jelképe, különleges nagy hatással van . . ., az Alföldet kiválóan szeretem ; . . . különösen szülőföldemet Köröstar csat, lakhelyemet Gyulát, a három Köröst, egyes pusztákat, az egész Békés vármegyét, . . . egy cseppet sem átallom, hogy dalaim legjobb részben vidéki, tisztán alföldi színe134