Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

A VARJÚ-SEREG (Gúnyvers a német világ ellen) Késő ősszel Sereglenek a varjak. Éhkórászva „Kár, Kár" kurrognak. Igazmondók ; Mert csakugyan kárt tesznek. Sok millió Vetett magot kiesznek. Szántóvető Hessegeti a varjakat. Oda se néz Annál jobban vakargat. Kiritkítja Már előre a vetést Hogy adna hát '.•..'/' A megcsalt föld jó termést. Varjú, varjú! Földmívelő búzáját Mért eszed ki, Mért nem inkább konkolyát. Nem kell nekem Az istenverte-teremtette Konkolya, Mert keserű, fekete. Ihol van la ! Mi lesz a magyar ember ? Mióta körülötte nincs lőfegyver, Még a varjú A kormos czigány fajta Kigúnyolta Sőt még ki is fogott rajta ! A lehangoló, sivár képek sorozatából álló — feltehetően félkész — vers szerzője csak a mondanivalóra ügyelt. Cicomátlan, nyers megfogalmazású versmondatainak komorságán nem enyhítenek költői eszközök. Tudatosan kerüli a díszítő jelzőket — nem illenének bele a tendenciózusan kopár képsorba. Csak a megcsalt és az istenverte-teremtette jelzőknek, illetve a keserű és fekete igenévszós állítmánynak meg a kormos, cigányfajta hátravetett, értelmező 129