Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében I. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 9. Békéscsaba, 1985)

sem olvasandunk a köztanoda homlokzatán". (Felvetődik a kérdés : erre a nem túl nagy feladatra nem volt megfelelő és elegendő a szarvasi bizottsági tag: Simon Sámuel vagy utódja személye ?) Két héttel később azt közli a lapban a szarvasi oktatóvá meg nem választott levelező : Simon István, aki ,,a gyűlés színe előtt némi heves és sértő kifakadásai miatt rendre igazíttatott, s emiatt fölhevülésében elhagyá a tanácskozási termet", hogy a „fő-lelkész" — a hozott határozat ellenére sem magyar nyelven folytatja levelezését az esperessel. Tény azonban az is, hogy az 1841. aug. 9-i Békés vármegyei közgyűlés már azt a hírt köszönti lelkes örömmel, miszerint ,,a magyar nyelvnek terjesztése tekintetéből Bende Károly táblabíró (tótkomlósi ev. lelkész) által készített magyar olvasókönyvecske több ezer példányban kinyomatni, s az idegen ajkúak közt ingyen elosztatni rendeltetett". Valószínűleg ez volt az az 5000 példányban kiadott Magyar nyelvvezér tót iskolák számára, amelynek publikálási évéül a költő-pap Gajdács Pál 1842-t jelölte meg Tót-Komlós története с munkájában. Megértésre ós pártolásra talált a határozatnak az a felhívása is, amely a magyar nyelv előmozdítását szolgáló pénztár felállítására, illetve a magyarosodás elősegítésében példamutató nevelők jutalmazására vonatkozott. A lelkiismeretesen tevékenykedő megyei választmány a határozat szellemében időszakonként részletesen ismertette tapasztalatait a közgyűléseken; beszámolt arról, kik azok a tanítók, akik ,,idegen ajakú iskolákban" dolgozva, kiemelkedő eredményt értek el a magyar nyelv tanításában. Jó munkájukat dicséri, hogy testületük fennmaradt ,,az országgyűlés azon üdvös határozata után is, melynél fogva a magyar nyelv diplomatikai nyelvvé (hivatalos nyelvvé) emeltetett". 1842. június 17-én is előterjesztette jelentését a Nóvák Antal alispán irányítása alatt álló megyei nyelvi különbizottság. Ekkor Csorba M. és Vozárik P. csabai és Vilim J. mezőberényi tanítók jutalmazását kérte a tisztelt Karok és Rendektől. Beszámolt továbbá arról, hogy a különböző adományokból e célra létesült pénzalap kimerült: a bizottság a közgyűlés jóváhagyásával könyvkiadásra és jutalmazásra használta fel a tőkét. Végül az „üdvös cél" további pártolása céljából a megyei birtokosokat és táblabírákat újabb adakozásra kérte fel. Arra vonatkozóan, vajon a magyar nyelv államnyelvvé válása után is működött-e ez a reformkor szellemét híven tükröző bizottság, megbízható adatokat nem sikerült szereznünk. 117