Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

ÖSSZEFOGLALÁS A zöldségféléket a Dél-Tiszántúlon évszázadokon keresztül házikertekben termesztették. Értékesítésre leginkább csak a házi szükségleteken felüli mennyiségek kerültek. Ezek azonban idővel nem elégítették ki a megnövekedett és zöldségtermesztéssel nemigen foglalkozó városi lakosság szükségleteit. Ezt a kedvező helyzetet használták ki a XTX.század utolsó negyedében bevándorolt bolgár zöldségkertészek. A Körös-vidéken ők vezették be a piacra termelő zöldségtermesztést. Módszereiket néhány év alatt elsajátították a náluk dolgozó magyar törpebirtokosok és agrárproletárok. A két világháború közötti években jelentősen megnövekedett a zöldségfélék kereslete — többek között a táplálkozás tudományos ismereteinek népszerűsítése nyomán — ami fellendítette a zöldségtermesztést nemcsak a Körös-vidéken, hanem a felszíni vizekben szűkölködő egyéb tiszántúli területeken is. A termesztésben elért sikerek vezettek a napjainkban is jelentős Békéscsaba—gyulai zöldségtermesztési körzet kialakulásához. 90