Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

A mélységi só vizsgálatok és a gyökérkimosások azt is igazolták, hogy a lucerna élettartamát nemcsak a sók mennyisége, hanem mélységi eloszlása is megszabja. Azaz minél mélyebben helyezkednek el a sók, annál hosszabb életű a lucerna — és fordítva (206). Ezekből a megállapításokból vonta le 'Sigmond azt a ma is helytálló következtetést, hogy a lucerna azokon az I. osztályú szikeseken termeszthető eredményesen, amelyek összes sótartalma nem haladja meg a 0,1—0,2%-ot, szódát pedig nyomokban sem tartalmaznak (216). Ilyen körülmények között a lucerna a biológiai drén szerepét tölti be, azaz áttöri a szikesek felhalmozódási szintjét, s ezzel megjavítja szerkezetüket, víz- és levegőgazdálkodásukat. Azokon a szikeseken, amelyek feltalaja I. osztályú volt ugyan, altalajának összes sótartalma azonban meghaladta a 0,25%-ot, szódatartalma pedig a 0,05%-ot, 'Sigmond az eredeti gyep meghagyását, sótűrő fajokkal való felül vetését és öntözését javasolta (216). Ezt azzal indokolta, hogy a lucernánál sótúrőbb és sekélyebben gyökerező fajok jobban elviselik a kedvezőtlen összetételű altalajt. Erre a célra alkalmasnak látta pl. a szarvaskerepet, amely a 0,2—0,3% összes sót és a 0,14% szódát tartalmazó talajt is elviselte (93). A felülvetéssel egybekötött öntözés előnye abban nyilvánult meg, hogy a nagyobb tömeget adó vízigényesebb fajok szaporodtak el, és elnyomták a kisebb tömegű sziki fajokat. Ezt bizonyította pl. a 27. számú tábla, amelyet 1901-ben a következő fajok keverékével vetettek felül: Alopecurus pratensis (10%), Agrostis alba (10%), Dactylis glomerata (10%), Festuca elatior (15%), Festuca ovina var. glauca (15%), Lolium perenne (5%), Poa pratensis (5%), Lotus corniculatus (10%), Trifolium repens (10%), Trifolium hybridum (10%). E keverékből 35,5 kg-ot vetettek el ha-onként. A tábla 5,1 t/ha szénatermést adott három év átlagában (1902—1904). A kontrollként meghagyott 28. számú tábláról ugyanezen idő átlagában 3,8 t/ha szénatermést takarítottak be (206, 216). Eredményesnek bizonyult az ősgyep feltörése utáni újra vetés is. Ezt példázta a már említett 28. számú tábla, amelyet 1904-ben törtek fel és a következő keverékkel vetették be: Dactylis glomerata (10%), Festuca pratensis (20%), Phleum pratense (5%), Avena elatior (10%), Poa pratensis (15%), Lolium perenne (10%), Lolium italicum (5%), Festuca rubra (5%), Lotus corniculatus (5%), Trifolium repens (5%), Trifolium hybridum (5%), Onobrychis sativa (5%). A tábla 5,7 t/ha szénatermést adott nyolc év átlagában (1906—13). A feltörés és újravetés sikerét a 36., 37., 38. és 39. számú táblák is igazolták. Ezekről négy év átlagában (1910—13) 4,8 t/ha szénatermóst takarítottak be — szemben a feltörés előtti hét év (1903—-1909) 3,7 t/ha átlagával (206, 216). A békéscsabai réten próbálkoztak meg 1904-ben — hazánkban első ízben — az Olaszországból — Lodi helységből — behozott lódi here (Trifolium repens f. giganteum) magfogásával, majd később felül vetésé vei. A rét 31., 32. és 33. számú tábláit 1906-ban feltörték és a következő — lódi here nélküli — keverékkel vetették be: Alopecurus pratensis (20%), Avena elatior (5%), Dactylis glomerata (10%), Festuca pratensis (5%), Phleum pratense (5%), Poa pratensis (20%), Poa triviális (5%), Lolium perenne (15%), Lolium italicum (5%), Lotus corniculatus (10%). Két év átlagában (1908—1909) 5,5 t/ha szénatermést takarítottak be. A táblákat 1910-ben lódi herével vetették felül, és foszfortartalmú műtrágyával látták el. Ezek eredményeként négy év átlagában (1910—13) 7,7 t/ha szénatermést értek el, ami a lódi herének a gyeptársulá35