Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

A múlthoz viszonyítva ez haladást jelentett, mert korábban az öntözésre való berendezkedés valamennyi költségét a tulajdonosok és az ármentesítő társulatok viselték, és csak kivételesen (pl. az 1900 : XXX. te. alapján) részesültek állami támogatásban (256). A tiszántúli vízgazdálkodási létesítmények céljaira a törvény 14 éven keresztül évi 5 millió pengőt biztosított, azaz összesen 70 millió pengőt. A munkálatok végrehajtására, valamint a minta-öntözőtelepek hálózatának létrehozására és irányítására 1937-ben megszervezték az Országos Öntözésügyi Hivatalt (179). Ennek gondozásában épült meg 1936—42-ben a békésszentandrási duzzasztó. Ez a Hármas-Körös nyári vízszintjét 4—5 m-rel emelte meg, a korábban (1904—1907-ben) létesített bökényi duzzasztó hatásával együtt — 147 km hoszszúságban tette hajózhatóvá a folyókat, mégpedig a Körösöket Békésig és Körösladányig, a Berettyót pedig Mezőtúrig (95). A bökényihez hasonlóan a békésszentandrási duzzasztónak is kezdetben csupán a helyi jelentőségű árués személyszállításban volt szerepe. Öntözési szempontból utóbbi viszont idővel nagy jelentőségűvé vált, mert lehetővé tette a duzzasztó feletti holtmedrek feltöltését és ezzel jelentős területeknek vízzel való ellátását (4. kép). A duzzasztó építése közben indult meg a tiszántúli főcsatorna (a mai Keleti Főcsatorna) és az örvényi szivattyútelep építése (1939), a Szentes-környéki Kurca-öntözőrendszer és a Tiszalöki Vízlépcső tervezése (1941), a H ód mezővásár4. kép. A békésszentandrási duzzasztó 1942-ben. Az Országos Öntözésügyi Hivatal 1942. évi id. jelentéséből Picture 4: The barrage of Békésszentandrás in 1942. In: 1942 annual report of the Country Irrigation Office 4. Bild: Das Stauwerk von Békésszentandrás 1942. Aus: Jahresbericht von 1942 des Landesamtes für Bewässerung 4. картина. Водохранилище в Бекешсентандраш в 1942 г. Коммунике Всевенгерского управления по орошению 1942 г. 19