A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

késztetett. Az egyik az, hogy a szikes vizek erősen asztatikus jellegűek, s így a bennük élő algák egy része nedves talajokban vagy azok felületén is tenyészhet. De ökológiai szempontból figyelemmel kellett kísérnem a szikes vizek származását is, hiszen ezek a vizek korántsem egyformák, illetve a Békés—Csanádi-löszháton is többfélék. A szikes talajok algáinak és vízviszonyainak tanulmányozására Török Imre mezőgazdász professzor, tanítómesterem és első főnököm, valamint Kreybig Lajos agrártudós, a hazai talajok egyik kiváló kutatója egyaránt biztattak, hangsúlyozva, hogy a hazai talajok, főként pedig a szikes talajok algavilága még szinte ismeretlen. Ezt az érlelődő kutatási tervet Obermayer Ernő kísérletügyi főigazgató is szívesen támogatta volna, ha a negyvenes évek elején mezőgazdasági kísérletügyi munkakörbe Szegedre átmegyek. Mindezt a második világháború meghiúsította. A szikes talajok algáinak vizsgálatában serkentett és nagyon segített egyébként az a körülmény, hogy a szikeseken jelentkező vízfeltöréses foltok igen gyakran „talajvirágzásos" algatömeg-produkciókat nevelnek, amelyek pl. a Kardoskút—pusztaközponti Fehér-tó kiszáradt, fehéres szürke medrében már messziről láthatók. Az ilyen „forrásos" foltokról sok földművelői hagyomány beszél. Kiváló ismerőjük Farkas István pusztaközponti gazda és természetvédelmi őr, akinek segítségét e helyen magam is köszönöm (14, 18, 24, 26). A vízfeltörések különböző formáiról a kardoskúti algalelőhely ismertetésekor már szóltam, mint e terület ma már nemzetközi érdeklődést is kiváltó jelenségeiről. Hazai viszonylatban is mindinkább azt látom, hogy a vízfeltörések tanulmányozására az itt észlelhető jelenségek a legjobb „modellek". Ezek fokozatos megismerése döbbentett rá arra, hogy behatóbb tanulmányozásuk hidrológiai, hidrobiológiái, pedológiai és geobotanikai szempontból egyaránt jelentős és hasznos lehet. Úgy érzem, hogy rövidre fogott értelmezésükkel Orosháza és Békés megye népének is tartozom. 1. A vízfeltörések kutatásának hidrológiai jelentősége A hidrológia, vagyis a víz földi körfolyamatával, a víz és környezete kölcsönhatásaival foglalkozó tudomány területén a vízfeltörések vagy előretörések tanulmányozása a belvízvédelem és az árvizek elleni védekezés kérdését egyaránt érinti. E két kérdésről a következőkben külön-külön szólunk. Vízfeltörés és belvízvédelem Kutatómunkám első időszakában, a harmincas évek elején a szikes tavak vizét a helyben leeső csapadék felületi összegyülemléséből származtatták. Többnyire ez volt a vélemény a belvizek keletkezésére vonatkozólag is. Ide vonatkozóan figyelmet érdemlő Kienitz Gábor közlése (7), amely hangsúlyozza, hogy a belvízveszély elhárításában a meteorológiai előrejelzés fejlődése a hidrológiai gyakorlat számára sok segítséget nyújthat. Abból indul ki, hogy a döntő jelentőségű belvizes területek kötött talajúak, mint pl. a Hármas-Körös jobb partja és a Hortobágy—Berettyó főcsatorna szögletében a Peresi Holtág öblözete, s megállapításait az ilyenekre vonatkoztatja. A tél végi és tavaszi belvizek keletkezésében két közvetlen és két közvetett tényezőt különböztet meg. Közvetlen tényezők a hótakaró vastagsága, összefüggésben az olvadás ütemével, valamint a csapadékmennyiség az olvadás idején vagy azt követően. Közvetett tényezők: az őszi csapadék mennyisége, amely a felső talajrétegeket telíti, valamint a téli fagy, amely a telítődést döntően befolyásolja. Említi, hogy a négy tényező valamelyikének szélsősége már belvizet eredményezhet, jelentősebb belvízkár azonban csak akkor következik, ha legalább három tényező az átlagosnál jóval kedvezőtlenebb értékű. Szerinte ez utóbbi helyzet „...általában több 349