A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

nító úr a kövesúton és többször megállt, nézelődött. Gyönyörködtem „Lenn az Alföld tengersík vidékin". Néztem, hogy merre látom a délibábot. Tanító úr, azt csak nyáron lehet látni, mikor nagyon meleg van. Kérdezte, hogy milyen, mert ő még nem látta. Mondtam, hogy a tanyák kéménnyel lefele látszanak és messziről minden tárgy megfordítva látszik. No de ez majd a nyáron lesz, most tessék, menjünk be a lakásba. Ott a feleségemnek is bemutatkozott. Első kérdése az volt, hogy magának mivel tartozom? Mit fizetek? Azt feleltem, hogy azért már megfizetett. Mikor? Itt az udvaron, amikor megölelt a tanító úr. A barátság sok mindennél többet ér. Tudja azt a tanító úr: A barátság aranyfonál, nagy baj, ha elszakad. Tudom, de azt is, hogy: össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad. Ezután a könyveimet nézte. Először is megsimogatta az öreg bibliát, rámnézett és örömmel mondta, úgylátom, egy felekezethez tartozunk, én is evangélikus vagyok. Azután fogta Petőfi összes költeményei. Kérdi: ismeri Petőfit? Milyen magyar az, aki nem szereti. Melyik verseit szereti legjobban? Az Alföld, Szülőföldem, A puszta télen. Ekkor azt mondta, meglátszik, hogy alföldi magyar. Szeptember végén, meg az is, Akasszátok föl a királyokat. Erre csak annyit mondott: Hűha! Aztán fölvette Ady összes verseit, és megkérdezte : Nem haragszik meg, hogy vizsgáztatom? Nem, örülök neki. No akkor mondjon Ady verseket. Góg és Magóg fia vagyok én, A grófi szérűn, Üzenet egykori iskolámba, A fekete zongora. Várjon csak, melyik is az? Mondtam a 48. oldalon. Megkereste és olvasta: Bolond hangszer: sír, nyerít és búg. Fusson, akinek nincs bora, Ez a fekete zongora. Vak mester tépi, cibálja, Ez az élet melódiája, Ez a fekete zongora. Fejem zúgása, szemem könnye, Tornázó vágyaim tora, Ez mind, mind: ez a zongora. Boros, bolond szívemnek vére Kiömlik az ő ütemére, Ez a fekete zongora. Rám nézett, maga ezt megérti? Hát csak megértem, tanító úr, magyarul van írva. Mégegyszer elolvasta, a könyvet letette és szomorúan annyit mondott: Ez volt Ady. Ezután azt kérdezte : milyen könyveket szeret? Melyik könyv volt az első? A mesés könyvek, Benedek Elek. No de azután? Kamaszkorban az első: Robinson, Kurts Mahler, A tizenötéves kapitány, Sárkány detektív. Majd később: Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móra, Arany János, Zola, Zilahy Lajos és még sok. Hát az új írók: Veres Péter, Szabó Pál, Tamási Áron, Sinka István, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Babits, Kassák, Kosztolányi, Erdélyi József, Szegfű Gyula, Illyés Gyula, a kedves földi: Darvas József. Ennyi elég, elhiszem, hogy szeret olvasni. Hát orosz íróktól olvasott-e? Olvastam Tolsztoj: Háború és béke, Gorkij: Anya, Éjjeli menedékhely, és még néhányat. Megkérdezte Marxtól, Lenintől olvasott-e? Nem. No majd hozok én magának ezekből, csak arra kérem, hogy ne dicsekedjen vele. Közben meglátta a hegedűt, ekkor megint azt mondta: hűha, hát hegedülni is tud? Prímás vagyok a monori házizenekarban. No akkor húzzon egy jó magyar csárdást. Kérdem, melyiket? Ez jó lesz? Elkezdtem, hogy A szeretőm dunántúli, ott 230