A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Szemelvények az orosházi önéletíró parasztok munkáiból

lakik Somogyországban. De mire a dalnak vége lett, a zsebkendője kézbe került és az arcához emelte. Ekkor bejött a feleségem és azt mondta, hogy vacsorázzunk meg, azután folytathatjuk a művelődést. Vacsora után elmondtuk egymásnak életünk jelentősebb eseményeit. Ő azzal kezdte, hogy már börtönben is volt. Látta, hogy meglepődtem. No nem lopásért, vagy betörésért, hanem izgatásért. A proletárdiktatúra után 1919. augusztus 20-án egy nyilvános gyűlésen a csendőrök elkaptak és megtalálták nálam A Világirodalom és a Szocializmus és a saját feljegyzéseimet tartalmazó füzetemet, melyben az volt, hogy én kommunista érzelmű vagyok és még az is, hogy: Csak az urakkal kell végezni, akkor megint a vörösök jutnak uralomra, de akkor csúnyább világ lesz a fehérekre, mint volt. A kommunisták tudtak erőt teremteni, nem кеЛ ahhoz sem Isten, sem természet. Ezért először a lukácsházi halottasházba csuktak, azután a kőszegi városháza pincéjébe, a bírósági tárgyalás után a szombathelyi börtönbe. Hét hónapra, 1920. március 20-án a szombathelyi törvényszék különtanacsa az ellenem emelt vád alól felmentett. Mondta tovább, hogy azután Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök segítségével tanult tovább a tanítói oklevél megszerzéséig. Eddig eltelt 10 esztendő. Ekkor írtam meg ezt a szomorú verset, ami a börtönre emlékeztet : Kereszt van a homlokomon Tíz éve is karácsony volt, Sohsem nézett a hold szebben. A csillagok ép úgy égtek, En vívódtam, vezekeltem Csendben. Cellám fehér, mint künn a hó, Falának csak egy árnya volt. Szánalmasabb emberárnyat Karácsonykor még nem rajzolt A hold. Valahol ép csengetyűztek, Vágyón néztem át a rácsony. Sóhajtottam: szegény anyám! Azért van hát a karácsony: Fájjon? Szabadítóbb-vóróbb hittel Nem dőltek még ablakrácsra, Hiába sírt kérő szemem, Gyötrődések éjszakája Várta. Addig néztem hazafelé: Kereszt tüzelt homlokomon, Börtönrácstól nyomott kereszt. Azóta büszkén hordom: Sorsom, 231