A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Hajdú Mihály: Orosháza XVIII. századi személynévrendszere

Orosháza XVIII. századi személynévrendszere HAJDÚ MIHÁLY Bevezetés Orosháza telepítésével, keletkezésének körülményeivel igen sok tanulmány foglalkozott már, s fölmentve érzem magam még csak a bibliográfiai adatok fölsorolásától is, hiszen ezt a város nagy monográfiája (Orosháza története és néprajza. I—

II. Szerk. Nagy Gyula. Orosháza, 1965.) a közelmúltban megtette. Azóta csak Jároli József (Adatok Orosháza 1744—1760 közötti össznépességszámának alakulásához. =Békési Élet 1970/3. 512—6) foglalkozott a település XVIII. századi történetével. Magam egy kisebb dolgozatban (Az orosháziak története 1744 előtt. Békési Élet 1969/2. 191—209) az orosháziak föltételezett származási helyeiről, betelepülésük körülményeiről és az azt megelőző időszakról írtam a korabeli összeírások családnevei alapján. Mivel ebből az időszakból alig maradt fönn írásos följegyzés, többnyire föltevésekre, áttételes forrásokra vagyunk utalva. Természetesen az ezekből kialakított vélemények nem határozott állítások, és tényekkel, adatokkal helyesbíthetők, egy részük meg is dönthető. Jároli József azt bizonyítja fönt idézett tanulmányában, hogy az összeírások számadatai megbízhatatlanok, hiányosak : „...akik vagyoni helyzetük miatt nem adóztak a megyének, [azokról] ezekből a forrásokból nem tudunk meg semmit" (i. m. 512). Megállapítja, hogy az egyházi (nála: községi) anyakönyvek pontosabbak, megbízhatóbbak, teljesebbek, s ezekből jobban lehet a lakosság létszámára következtetni. Ezt tudományos módszerekkel, lelkiismeretes egybevetésekkel meg is teszi ebben a minden tekintetben érdekes és értékes munkájában. Tulajdonképpen ugyanezeket az elveket vallja Csepregi Béla is (Adalékok az orosházi telepesek zombai előtörténetéhez. Kézirat az orosházi Evangélikus Egyházközség irattárában. 179/1969. — Másolata az orosházi Szántó Kovács Múzeum adattárában. 249. sz. 13 gépiratos lap, a továbbiakban erre hivatkozom) egy előadásában, amelyet az orosházi evangélikus egyház egyik képviselőtestületi szeretetrendezvényén tartott. Az anyakönyvek forrásértékét elébe helyezi az összeírásoknak (amiben egyetértek), s cáfolni igyekszik azt az állításom, hogy Orosháza első telepesei nem kizárólag Zombáról jöttek, illetőleg csak kisebb részük zombai. Egyik érve sajnálatosan megtévesztő és félrevezető. A Tolna megyei települések névanyagának vizsgálatához én az 1728-as adóösszeírásokat használtam, s azok alapján azt állapítottam meg — többek között —, hogy Sárszentlőrincen 1728-ban 30családot írtak össze. Csepregi ezzel szembeállítja az 1 742—1 743. év egyházi anyakönyveinek adatait, amelyek alapján legalább 140 család ottléte kimutatható. Ezt természetesen elhiszem, s nem vitatom, hiszen két különböző időszakról van szó ! Ekkor különben is lakosságszaporodás jellemző a töröktől visszafoglalt dunántúli területekre. Csepregi maga írja idézett művében: „Sárszentlőrincet, a török hódoltság alatt lakatlanná vált pusztát 1722 nyarán szállta meg 8 magyar 43