A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Elek László: Móricz Zsigmond orosházi előadói estjének sajtója

még Orosházára, amelynek népe, földje, búzája és szokásai nagyon megtetszettek neki." A korabeli híradások dagályos kifejezéseit és mesterséges fordulatait szerencsésen nélkülöző' két közleményhez (úgy tűnik Móricz közvetlen stílusa és természetes emberközelsége nem tűrte őket) a következő' kommentárt fűzzük : Kutatásaink szerint Móricz maradéktalanul teljesítette a zsúfolt programot. Eljutott mindenhová. Még a polgári iskolába is, ahol több kisdiáknak szerzett egy életre szóló, határtalan élményt. Látogatásáról Darvas József így emlékezett meg egy Simon Istvánnal folytatott beszélgetésében : „Polgári iskolába jártam, és egyszer az egyik magyar óránkon megjelent Móricz Zsigmond. Az eleven, az élő íróval való találkozás megint (ti. Ady verseinek megismerése után) nagy élmény volt számomra. A polgári iskolai tankönyvünkben, ha jól emlékszem, négy-öt sorban, egészen pici betűkkel volt valami Móricz Zsigmondról, és néhány rövid műve is fel volt sorolva : a Sárarany, a többi között. A személyes találkozás arra indított, hogy valahol felkutassam a regényt... Megint valami hallatlan dolog történt velem. A könyv teljesen felkavart. Részben azért, mert tudtam, hogy egy élő embernek a könyvét olvasom, másrészt viszont addigra én már végigolvastam az összes Jókait, az összes MikszáthoX, és azok valahogy mindig a mese hangulatát, a mese varázsát idézték föl bennem. Viszont ezzel a regénnyel, amelyet ugyan nem értettem meg még 13—14 éves koromban, úgy éreztem, hogy valami egészen más irodalmi élményt kaptam... Ady, Móricz hatása, és aztán sorolhatnám a többieket is, nyilván nem véletlenül hozták fel bennem a katartikus élményt. Nem egyszerűen csak írói varázsukkal fogtak meg, hanem hogy a bennem mélyen ott kavargó val óságélmények ről, sorsról, emberről, magyarságról, nemzetről mondtak valamit, és ezekre rezonáltam természetesen."

17 Útba indító „felmoccantó" élmény lett hát Darvas számára Móricz polgári iskolai óralátogatása. „Katartikus élményt" váltott ki belőle, amely nem hagyta többé nyugodni, s a való élet tüzetesebb megismerésére s az irodalom társadalmi funkciójának a tisztázására serkentette. A nép ügyének a szolgálatára kötelezte el. Ahogy előzőleg szólottunk róla, Móricz Hét pásztortűz ég főcímmel riportsorozatot közölt dél-alföldi körútjáról. A sorrendben negyedik, az orosházi, Föld, búza, ember címmel jelent meg a Magyarország 1927. február 15-i számában. Nézzük, mit tartott megörökítésre érdemesnek a nagy író! „Föld, búza, ember Mi nevezetessége van ennek a városnak? — kérdeztem Orosházán az urakat. Hallgattak. Összenéztek, körülnéztek, mintha most akarnák ők is felfedezni a város országraszóló nevezetességét. — A föld — mondta valaki. Megütött ez a szó s meghatott. Nagyon bölcsnek s nagyon szépnek találtam a szót. Mindnyájan megelevenedtek. Igen bizony, az orosházi föld. Ez az ország legjobb földje. Olyan kövér televény, hogy talán a világon sincs ilyen. — Szép. Boldogok voltak, hogy az idegen meg van nyugodva s meg van elégedve. — És a búza — mondta egy másik úr. — A mi búzánk?... Egész Európában a legkiválóbb s a legkeresettebb cikk. Az orosházi búza a legfinomabb s legértékesebb lisztet adja. — Mióta a Bánátot lekapcsolták, azóta ez a legjobb márka. Néztem az urakat. Mindannyian komoly, derék, nyugodt emberek. — És az ember ! — mondta egy harmadik úr. — Az orosházi nép !... 250