A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány

tételek kerültek, amihez nem kellett sűrűn hozzányúlni, csak ha már a magtár kiürült. Pusztaszentetornyán, a Csorvási-oldalon egy méhészkedő gazda az üres kaptárba rejtett el egy kisebb zsák búzát. 60—80 kaptára volt, de ezek nem voltak mindig tele méhekkel. Az üres kaptárak a többiek sorában álltak, kívülről nem lehetett észrevenni, hogy üresek, ha az ajtajukat föltették, s így nagyon alkalmasak voltak a rejtésre. A háromsoros kisboconádi kaptárban egy kisebb zsák búza, vagy néhány stráfra vágott szalonna, vagy bödön zsír, vagy tábla szappan, vagy két-három pár csizma is elfért. Nem is volt addig semmi baj, ameddig a méhek rendszeresen kijártak. Amikor azonban rosszra fordult az idő, a kaptárnyitásra a méhek elgémberedve lehullottak, ilyenkor a fosztogatók ki merték nyitni a kaptárt egy kis lépesmézért. Nagy volt a meglepetésük, és az örömük, amikor a lépesméz helyett búzát, lisztet, zsírt, vagy csizmát leltek. Sokszor a legegyszerűbb eldugás volt a célravezető. A Görbeszik partján így rejtette el búzáját az első világháború alatt egy paraszt : Az élet félig-meddig a szem előtt volt, mégsem találták meg. Egy zsák búzát beleöntött a vetőgépbe, eligazította, és zsákdarabokat, újságpapírokat teregetett rá. A vetéskor kimaradt szakajtókosárnyi meszesbúzát ráborította, és azt is eligazította. Lezárta a tetejét az egerek elől, és behúzta a vetőgépet a színbe. Majd láncboronát, és különféle szerszámokat rakott rá. A vetőgép megnézése eszükbe sem jutott a föltáróknak. Máskor meg hordóba rejtett búzát. Volt közel 700 literes fahordójuk, koptaióport tartottak benne. A kocsiszín belső részében, az egyik sarokban állt. Zsákokba szedték a koptatóport, és a hordót kitakarították. 3—4 zsák búzát beleöntöttek, és ruhadarabokkal leterítették. Végül a hordót teleöntötték koptatóporral. Ez már gyanús volt a rekvirálóknak : Az egyik belenyúlt, de olyan büdös volt, és olyan poros lett a ruhája, hogy otthagyta. A rejtegető megkérdezte: „Kiboríccsam?" Nagyon nagy port vert volna. „Haggya a fenébe!" — mondta a rekviráló. Egy újsághír szerint a Vásárhelyi-puszta egyik tanyájában még leleményesebb módon tüntették el a búzát. 1942-ben nagy tél volt. Az egyik tanya udvarában egy nagy hóember állt. A kocsinjáró öt elszámoltató katona közül az egyik játékból átdöfte szuronyával a hóembert. Egy zsák búza volt benne. A lisztet nem egyszer az asszony rejtette el, mert a paraszti regula szerint a búzaeldugása az ember, s a lisztté az asszony dolga. Egyesek ezzel nem vergődtek, mert mindig csak annyi búzát őrlettek, hogy az a föltárásra elfogyjon. A lisztre a rekvirálók nem pályáztak, de ha sokat találtak, akkor helyette búzát vitettek be. Egy Aradi-útmenti paraszt hallotta, hogy a lisztestarisznyát a tiszta ágyba, a szalmazsák végébe, a lepedő alá dugták. Csak nagyon „elvetemült" rekviráló dúlta föl az ágyat. Másutt egy üres párnatokba lisztet öntöttek. 50—60 kg fért bele. Ráhúzták a cihát, és olyan volt, mint a többi párna. Ez csak akkor járt sikerrel, ha nem dúrták szét az ágyat, csak az ágytakarót hajtották föl. A lisztet ládában és zsákokban is rejtegették. Nagytatársáncon is készíttettek egy erős deszkaládát. A gyalult ládában egy-két mázsa liszt könnyen elfért. Az istálló széles ereszete alatt sok kimaradt épületfa hevert. A liszttel teli ládát az épületfák közé állították. A láda téglalábakon nyugodott. Megtöltése után a tetejét rátették, de nem szögelték le. A két végét rövidebb gerendadarabokkal rakták be. A tetejére gerendákat és léceket raktak. Ez az elrejtési mód nagyon jól bevált, a liszt évekig elált és sohasem találták meg. Másutt a kocsiszínben két kocsi fért, de csak egy kocsi állt benne. Ezért a kocsin belül a 6-os Zirzon-kaptárnak volt a helye. A kaptárt kiürítették, majd a faltól kijjebb húzták. Mind a hat rekeszében zacskókban lisztet, kis bödönben zsírt tettek és nagykeservesen a falhoz tolták. A kaptár röplyukakkal 190