A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány

Az orosházi parasztok rejtési tudománya NAGY GYULA Bevezetés A rejtés az ember ősi ösztöne, de az állatvilágban is lépten-nyomon találkozunk vele. Az eldugott élelem sokszor életet jelentett. Ha veszély esetén a parasztok nem dugtak el élelmet, hiába termeltek, fölkopott az álluk. A nehéz idó'k megtanították őket arra, hogy a sajátjukból lopjanak. A rejtegetés a család legbensőbb ügye volt. Jóllehet, azok a körülmények már megszűntek, amelynek során a dugdosás életfontosságú volt, még ma sem szívesen beszélnek róla. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy ez a téma még koránt sincs kimerítve. Egyesek szerint a rejtegetés tudománya apáról fiúra szállt, mások szerint az első világháború alatti rekvirálások, föltárások kényszerítették a parasztságot a dugdosásra. Ez a tudomány ettől kezdve már valóban apáról fiúra szállt. I. A rejtegetés oka A parasztok emlékezete leghamarabb a családjukban előforduló rejtegetés emlékeit érte el. A családon belüli dugdosás csak ott fordult elő, ahol a gazda, vagy a gazdasszony olyan szorosan fokta gyöplűt, hogy a fölnőtt családtagoknak is „kunyëráni" (kérni) kellett a pénzt, vagy a legény italos, menyecskés, vagy költekező volt. A tanyavilágban legtöbbet a legények rejtegetéseikről beszéltek, de ritkán a lányok, asszonyok is el-eldugdostak egymástól. Előfordult, hogy a gyermekek csínytevései során is szerepelt az eldugás. A család a béres elől nem rejtett el semmit sem, legföljebb, ahol a béres is nagy dohányos volt, a gazda a leveles dohányát dugta el előle. A béres is ritkán dugott el valamit. A parasztoknak meg volt a véleményük a családon belüli rejtegetésről: Nagy baj volt az, ha a családtagoknak egymástól dugdosni kellett valamit, de a legtöbb helyen volt az asszonynak, vagy az embernek egy kis dugott pénze. Az anyagi függetlenségüket igyekeztek ezzel némileg biztosítani. Egy Görbeszik-parti gazda a saját gyerekkori dugdosása során tanulta meg, hogy legjobb, ha a család tagjai „nyílt kártyákkal játszanak", nem dugdosnak el semmit sem egymástól. Özvegy édesanyjának sok baja, kevés pénze volt. Nem kereste, hogy a fiának honnan van pénze, csak tőle ne kérjen. A legszükségesebbre mindig tellett, de könyvekre nem. Ezért őrletéskor búzát adott el a malomban s az árából könyvet vett. Ekkor elhatározta: „Ha majd a saját seggemen szarok (önálló leszek), akkor másképpen lesz. Rendszeresen följegyzem a napi bevételeket és a kiadásokat". A mai napig minden este elszámolnak egymásnak. A 10 filléres különbségen sokáig eltopognak: „Egyezni köll, a fene ëtte volna mëg!" Nem dugnak el semmit sem egymás elől. 185