A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Nagy Gyula: Az orosházi parasztok rejtési tudomány
Az orosházi tanyavilágban uradalom nem volt, ezért a parasztok a szomszéd községekben fekvő uradalmakban folyó életről, az urasági cselédek dugdosásáról csak keveset tudnak. A betyárvilág alatti rejtegetésről is kevés adatot kaptunk. A rejtegetés szükségességét és formáit, az elrejtendő értékek körét a változó körülmények szabták meg az évszázadok folyamán. Háború, veszedelem, rekvirálás, a lakosság nagy többségét érintő hatósági igénybevétel esetén az elrejtés tömeges méreteket öltött s abban is volt sok azonosság, mit rejtettek el. Békés körülmények között is szükség volt azonban az elrejtés tudományára személyes indítékok alapján. A cselédek a gazda elől, a gyerekek a szüleik elől, a családtagok egymás elől rejtették el azokat a valóságos, vagy saját megítélésük szerinti értékeket, amelyeket személyesen akartak birtokolni. A rejtegetésnek a személyes formája az eltulajdonítás jegyeit viseli, mert az elkövető szándéka szerint olyan érték megszerzését jelenti, amelyeket „legális" úton nem tudott megszerezni, vagy nem akart érte áldozni. A nehéz időkben gyakorlatba került tömeges, kollektív elrejtés csak a tételes jog szerint számított bűnnek, a parasztember jogos és igazságos önvédelemnek tartotta. Mint mondottuk, az első világháború tanította meg igazán a ma emlékező korban levő parasztokat az elrejtés tudományára. A hadseregnek nagymennyiségű élelem kellett, s az volt a levegőben : inkább a lakosság nélkülözzön, mint a katonaság. A fejadagot évi 220 kg búzában szabták meg. A nehéz testi munkát végző parasztoknak ez kevés volt, s ezért kénytelenek voltak a sajátjukból „lopni". Kezdetben a cséplést nem ellenőrizték. A fejadagon és a vetőmagon kívül föltárt fölösleget hatósági áron kellett beszolgáltatni. Mivel sohasem volt elég a beszolgáltatott gabona és takarmány, ezért rekviráltak a betakarítás után. Újkor úgy tárták föl a készletet, hogy: „Gyusson is, maraggyon is." Időközben, de különösen tavasszal is rákerült a sor, amikor már fogytán volt az élelem és takarmány. Ekkor már szigorúbban léptek föl : ami elvihető volt, az elvitték. „A paraszt majcsak kihúzza újig valahogy!" A tanyán lakó parasztok a föltárás megkezdését hamar megtudták, mert a tanyasort nem lehetett egyszerre lerohanni. Azok jártak rosszul, akiknél megkezdték, a többieknek maradt idejük az eldugáshoz. Az egyik paraszt tanyája majdnem 50 km-re feküdt Hódmezővásárhelyhez, ezért mire odaértek, mindent eltettek. Egy másik tanyájuk is volt a pusztaföldvári határban, s oda is vittek eldugni valót. De ezzel csak a dolgukat szaporították, mert amikor ott rekviráltak, akkor meg onnan kellett az eldugott dolgokat visszahurcolni. A visszaemlékezőket még utólag sem furdalta a lelkiismeret, mert amikor az asszonyok bementek a jegyzőhöz kenyérért, legelni küldte őket. Az 1919. évi román megszállás alatt ismét rejtegetni kényszerültek. Saját bőrükön tapasztalták, hogy a kóbor katonák hogyan fosztották a tanyákat. Mondják, nem egy esetben csavargók bújtak az idegen mundérba, s annak leple alatt fosztogattak. De a reguláris katonák is gyakran meglátogatták a tanyákat. Egyesek szerint „a kukorica volt az Istenük", leginkább azt keresték, de a jószágfélét : hízódisznót, hízólibát sem vetették meg. Mások szerint elsősorban a szénát, zabot vitték el. Ismét mások szerint „a pálinkára esküitek". Egy gyulamezei ember erről így beszélt : Amikor a katonák járták a tanyákat, éjszaka mindig ugattak a kutyák : érezték az idegen szagot, csahoglak. Híre szaladt, hogy a katonák szeretik a pálinkát, s ahol találtak, onnan elvitték. Ők is főztek eperből pálinkát, méznádból pedig bort készítettek, ezért sietve elrejtették az italokat. A ruhákat nem rejtették el, de rá is fizettek: a kocsin mászkáló románok elvitték a legjobb ruháikat. Földúltak mindent, és a sifonhól (szekrényből) kiválogatták azt, ami nekik tetszett. Ahol „olájbéres", vagy román cselédlány szolgált, ott más volt a helyzet. Egy Görbeszik-parti tanyában is szolgált egy erdélyi cselédlány, ami egyrészt rossz volt, mert mindig ott voltak a 186