A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig

Mindehhez azt is hozzá kell számítanunk, hogy Orosháza és környéke igen jó szállítási lehetőségekkel rendelkezik, ami a gyors értékesítés egyik döntő feltétele. Főként az összefutó vasútvonalak jelentősége nagy ezen a téren. 1870-ben nyílt meg a mai Szeged—Békéscsaba közötti, akkor Nagyvárad—Fiumei vonal, 1893-ban a Mezőtúr—Mezőhegyesi, s 1906-ban az Orosháza—Szentesi vasút, majd 1926-ban a Kaszaper—Orosháza közötti kisvasút. A környék természeti adottságai is kedveztek a nagyarányú baromfitartásnak. A hőmérsékleti viszonyok kedvező alakulása, az évi napsütéses napok száma e tekintetben a legfontosabb, nem számítva az alföldi térszínből következő előnyöket. Egyes baromfifajták nagyszámú tenyésztését az is indokolttá tette, hogy azok a gazdasági növényeink kártevőit pusztították. A biológiai védekezés terén a pulykák voltak a leghasznosabbak. Közismert volt, hogy egyes években a lucernára és a vörös lóherére a kártevők súlyos csapást jelentettek. Ahol azonban a pulykák a lucerna közt bogarásztak, ott csak jelentéktelen volt a kár. Ezzel a gazdasági átalakulással, a közút és a vasút kiépülésével egy időben megjelentek Orosházán az idegen származású baromfi-kereskedők, akik bel- és külföldi szállítások révén a piacra hozott baromfiak folyamatos és állandó átvételét biztosították. Nemcsak az orosháziak, de 20—30 km-es körzet lakossága is állandó szállítója lett a folyton növekvő piacnak, és így alakult ki az igen népes, vásárnak is beillő orosházi baromfipiac. Az orosházi piacozás, a községbe özönlő sok kocsi hangulatát Bakó József költő, aki akkoriban a monori tanyai iskolánál tanított, adja vissza: „Tíz kocsi, húsz kocsi, száz kocsi mind tele Ömlik a vidék vére, húsa, veleje..." (Városba menve, 1933.)

3 Féja Géza pedig Viharsarok című ismert szociográfiai munkájában a piacon levő baromfiakat és tojásokat „baromfi hadseregekének és „tojáshegyek"-nek látja. Majd ezt írja tovább: „Exportképes termelés folyik itten s a kisbirtokkultúra változatossága messze maga mögött hagyja a nagybirtokét. Orosháza eleven védőbeszéd a kisbirtokkultúra különb gazdasági eredményei és lehetőségei mellett."

4 A baromfikereskedők felismerték a kínálkozó üzleti lehetőséget, s munkájukkal a gazdasági életbe élénkséget hoztak és néhány száz embernek munkát és keresetet biztosítottak. Bár ez az üzleti tevékenység elsősorban egyéni érdekeket szolgált, közvetve a gazdasági élet fejlődésében is fontos szerepet játszott. A kereskedő udvarából a baromfiakat részben még élve, részben pedig vágottan, megtisztítva szállították el. Ez utóbbi munkából lassan egy új ipar alakult ki, mely sokáig városunkban a legjelentősebb volt. Baromfitartás Orosháza baromfitenyésztése az ország határán belül, valamint azon kívül is jó hírnévre tett szert. Erről tanúskodik az a sok elismerés, amit a jó tenyésztők a megyei és országos kiállításokon szereztek, és bizonyítja az a sok baromfi, ami a helyi és külföldi piacokra került. Sok családnál 40—50 éves okleveleket és érm'ket őrizget ek. (1—7-es képek.) Tulajdonosaik szívesen emlékeznek vissza munkájuk eredményére és annak elismerésére. A baromfitartás sok ezer névtelen munkása pedig még most is úgy tartja, hogy ezzel érdemes volt bajlódni, „mer az ember megtanáta a számítását benne". 164