A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig

Baromfitartás és- feldolgozás Orosházán, az első világháborúig GULYÁS MIHÁLY A baromfitartás és -feldolgozás gazdasági és társadalmi háttere Orosházán Orosháza egy évszázad óta a hazai baromfinevelés, baromfi-kereskedelem és -feldolgozás egyik jelentős központja. Híre és súlya van nemcsak a magyarországi, hanem a külföldi piacokon is. Rangos helyét azzal érte el, hogy azok, akik ezzel foglalkoztak, munkaterületüknek kiváló művelői voltak. Az orosházi baromfitartás fellendülése, a szélesebb körű tenyésztés megindulása a múlt század 60-as 70-es éveire esik. Ebben az időben erősödik és szélesedik ki a tanyás gazdálkodás. Az orosháziak földgyarapító törekvései révén nemcsak az orosházi határban de azon kívül is szaporodnak a tanyák, ahol lehetőség van nagyszámú baromfi tartására. Elősegíti a baromfitartást a családi munkaerő (nők, gyerekek), továbbá a parasztasszonyok önállósági törekvése, amikor is azok a baromfiból „pénzelnek" a család javára. A legkorábbi adataink szerint 1885-ben már 3470 mázsa baromfit szállítottak el az orosházi vasútállomásról.

1 Az első magyar nyelvű baromfitenyésztésű szaklap a GALLUS 1883. év novemberi száma felsorolja ...„egynehány főpiac nevét, ahonnan a legjelentősebb kivitel történik". Félegyháza, Kecskemét, Szentes, Makó után Orosháza az 5. helyet foglalja el. E figyelemre méltó tény magyarázatát a helység egykori gazdasági és társadalmi viszonyainak, termelési szerkezetének vázlatos áttekintése adhatja meg. Egyre inkább közismertté válik a történetírásnak az a megállapítása, hogy a mezőgazdaság kapitalista fejlődése amerikai típusú útjának számos vonása felismerhető néhány alföldi város (Makó, Kecskemét, Nagykőrös, stb) gazdaságtörténetében. Orosháza is e helységek közé tartozik. Elég csak néhány mondattal utalni arra, hogy Orosházán gyakorlatilag nem is volt nagybirtok, s a környék jelentős részét is a 15—20—50—100 holdas parasztbirtok uralta, mint azt az 1895-ből származó statisztikai adatok is bizonyítják.

2 Ebbe a birtokkategóriába tartozó gazdaságok a tanyásgazdálkodás révén a baromfitartás fő bázisai lettek. Az 1880-as évek elejétől kezdve erre az időre esik a gabonatermelés túlsúlyának eltolódása, a gabonaválság kezdete, az amerikai búza európai betörésének hatásaként. A búza visszaszorulása (természetesen csak relatív visszaszorulásról lehet szó) a termelési szerkezetet a takarmánynövényekre, főként a kukoricára alapozott belterjes állattartás, a baromfi, a sertés intenzívebb felkarolása, a konjuktúrális tenyésztése irányában változtatta meg. Az említett kategóriához számítható orosházi parasztbirtok erejét, jelentős korlátai mellett, éppen az mutatja, hogy át tudott állni erre a tartásra és maximálisan kamatoztatni tudta a tenyésztés során a tanyás településben rejlő lehetőségeket, a kiemelkedő árpa- és kukoricatermelésből fakadó adottságokat. 163