A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Sin Lajos: Szántás gőzekével (Ahogy a gőzzel való szántást láttam a békéssámsoni Cserepespusztán)

Az ekés csak a fordulóban helyezkedett készenlétben az ekefejek felvételére. Jobbra fordultak és beállottak déli irányban. Hogy engedték le az ekefejeket? Itt már könynyebb volt a szántásra a befordulás, mert szélesebb hely állott rendelkezésre. A kazán fél gőzzel lassítva ment és az ekés az első és második ekefej emeltyű-rúdját fogta. Úgy emelte fölfelé, hogy a két fej egyszerre emelkedett az alapállásba. Ha vízszintesen helyezkedett el a fogantyú és a kapcsolófog beakadt, akkor teljesen fel volt véve az eke két tagja. Azért volt hosszú a rúd, mert — különösen a felvétel — meglehetősen nehéz munka volt. Az ekésnek igen gyorsan kellett felvenni és leengedni. Ha kezdés volt, vagy a barázdát végezték, mindig a gőzgép felőli tagok voltak az elsők, azokat engedték le, vagy vették fel. így is csúcsos volt a szántás vége és az eleje, mint azt a több ekevassal való szántásnál meglehetett figyelni. Amint az ekés az első pár ekefejet leengedte (vagy felvette), következett a második, a harmadik, és a negyedik pár. Ezt igen gyorsan kellett végezni azért, hogy ne legyen nagy eltérés a barázdák kezdésénél (vagy a végzésénél). Ezeknél a műveleteknél a lokomotív vezetője nagyon odafigyelt a vontatott ekére, hogy ha valami rendellenesség történt, azonnal megtudjon állni. Ezért csak nagyon lassan haladt a szerelvény. Az ekék leeresztésével a gépész arányosan fokozta a vonóerőt. Amikor a nyolc vasat leengedték, akkor teljes erővel dolgozni kellett a gőzgépnek. Ilyenkor a háromgömbös centrifugális szabályozó gömbjei a gyors forgás következtében teljesen felemelkedtek és széjjel nyíltak. Nekem igen tetszett ez a gőzgép fontos alkatrésze. Sokszor megfigyeltem szántás közben, hogy a különböző terheléseknél milyen gyorsan alkalmazkodott a változásokra. De a gépkezelőnek más események is segítségére voltak: például a vezető már a főtengely forgásából és a gép egyenletes zörgéséből is tudta, hogy rendben van-e minden. Visszafele haladt a szerelvény a második fordulóban. Most, a két dűlőnek a közepetáján dudáltak és megálltak. Először is salakozás következett, amiben az eke kezelője is segédkezett. A gépész szítóvassal benyúlt a kinyitott tüzelőajtón keresztül és egy rostélytagot kiemelt a helyéről. A sok parázs a hamutartóládába ömlött. Utána a mellette levőt hasonlóan megtisztította, aztán a rostélytagokat a szerszám segítségével ismét a helyükre illesztette. Majd gyorsan a másik oldal égőszenét a vasszénvonóval átnyomkodta a megtisztított rostélyfelületekre. Azután néhány lapát szenet dobott rá, hogy minél előbb meggyulladjon. Ezeknél a tűzkezelési műveleteknél azért kellett gyorsan végezni a munkát, mert a kazánban a gőz nyomása azonnal gyengült, ha a tűzszekrényben salakolást hajtottak végre. Ezt mutatta a gőzgép kezelőjének a feszmérő, amely ha nagyon lassan is, de visszafele haladt a 16 légkörről. Ezért csak az egyik oldalon tisztították meg a rostélyt, hogy a tűz minél előbb égjen mindenütt a tűzszekrényben. Majd aztán a következő fordulóban a másik felére került a sor, vagyis a rostély másik felén salakozták. A gépész a vasszénvonót átadta az ekésnek, aki a kazán alá bújt. Először a hamuszekrény hosszú ajtaját kinyitotta és a láncokkal kiakasztotta. Majd a szénvonóval a hamut, a salakot kifele húzta. Teljesen megtisztította a hamuszekrényt. Az izzó salakot a gép alá húzta. Itt nem kellett félni a tűzveszélytől, azért nem is locsolták le vízzel. Majd jön az eke és leszántja a salakot. No, persze a nagy szárazságban előfordult, hogy a tarló meggyulladt a lokomotív alatt. Ha elkezdett a tűz tovább „legelni" az ekés a vasszénvonóval elgereblyézte a tüzet. Ezzel a tűzkezelési műveletekkel bizony néha egy negyed óra is eltelt, vagy még több is. Kevesebb gőzzel viszont igen nehéz lett volna az indulás. Nagyon megérezte a gőzgép, ha egy-két légkörrel kevesebb nyomással kellett az ekét húzni. Ez is, mint minden viszonylagos volt, mert ha az ekefejeket kissé feljebb állítják, akkor már lényegesen kisebb vonóerő szükséges. Persze itt nem lehetett emelni, mert akkor a szántás nem egyenletes, ezért inkább terjes 155