A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi múzeum hőskora

о Az iskolai gyűjtemény egy részét, az első világháborús anyagot, (amelyre pedig oly büszkék voltak az iskola igazgatói) felettes hatóságunk jóváhagyásával átadtuk a Hadtörténeti Múzeumnak, amely csak nagy nehezen fogadta el. Engedélyt kértünk a KOF-tól arra is, hogy az önálló városi közkönyvtár fejlesztése céljából a nem szakmai és nem muzeális könyveinket átadhassuk. 1949. évi június hó 20-án 142 művet, összesen 182 kötetet át is adtuk. Ezzel a múzeum és a könyvtár szétvált. Szakmai műveltségünket a különböző szakfolyóiratokból is szerettük volna gyarapítani, ezért az orosházi múzeum belépett a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatba, ami az Archaeologiai Értesítő küldését is jelentette. Ezenkívül megrendeltük az Ethnographia, a Magyar Nyelvőr és a Szabad Művészet című folyóiratokat. Azonban szégyenszemre vissza kellett vonnunk a megrendeléseinket, mert 1949-ben egyetlen fillér sem volt ilyen célra beállítva. Hogy szakmai fejlődésünket milyen komolyan vettük, mutatja az is, hogy kértük a KÓF-ot, heti óraszámcsökkentést járjon ki a tanügyi hatóságoknál. Bejelentettük, hogy nyári múzeumvezetői tanfolyamon is szívesen vennénk részt. Kértük, hogy időnként budapesti szakemberek is látogassanak meg tanácsadás céljából. Nagy gondot fordítottunk a bútorzatok korszerűsítésére is. Az ilyen irányú igényünk együtt járt szakmai fejlődésünkkel. Kérésünkre Darvas József építési és közmunkaügyi miniszter 1948. évi május hó 14-én 5000 forint újjáépítési segélyt adott. Eleinte az igényeknek megfelelő kisebb belső átépítésekre: a főépület teraszának kiállítóhelyiséggé való átalakításra, valamint a volt garázs raktárhelyiséggé való kiképzésére gondoltunk. Ez a tervünk nem valósulhatott meg, mert az állami pénz beépítéséhez telekkönyvileg bejegyzett birtoklásra is szükség lett volna. Ezzel szemben az adományozó nem járult hozzá, hogy az adományozás tényét a telekkönyvbe is bejegyeztessük — bár megígérte, ha a múzeum önszántából elköltözne, a beépített összeget visszatéríti. A KO F tanácsára nem építettük be a kapott támogatást. Új megoldást kellett keresnünk az összeg felhasználására. A kiállítási szekrények korszerűsítése látszott a legcélszerűbbnek. Ezért árlejtés alapján 2 db korszerű, vasvázas üveg kiállítószekrényt készítettünk. A szekrények akkor a legkorszerűbbek voltak, amit az is mutat, hogy a Nemzeti Múzeumban levő minta alapján készültek. Az orosházi Miklós-Testvérek készítették el, darabonként 2150 forintért, elsőrendű kivitelben. 1949-ben még egy ilyen szekrényt készítettünk a költségvetésünk terhére. A múzeum anyaga olyan gazdag lett, hogy a kiállítóhelyiségek befogadóképességét meghaladta, ezért már kezdetben is égetően szükség volt egy raktárhelyiségre. Eredetileg Schwarcz János felajánlásában nem szerepelt a melléképületek átadása. Ennek ellenére átengedte a volt garázst, melyet kevés költséggel, munkával raktárnak rendeztünk be. (Jellemző az akkori helyzetre, engedélyt kellett kérni egy ecetfa kivágásához, mely már-már felemelte a volt garázsból átalakított raktár sarki téglaoszlopát.) Miután állandóan gyarapítottuk szakmai tudásunkat, már 1948-ban a KOF-tól kisebb megbízásokat is kaptunk: a környéken létrejött muzeális jellegű gyűjtemények megtekintésére, értékelésére és támogatás nyújtására. így Nagy Gyula felmérte Csikós Ferenc pusztaföldvári postamester gyűjteményét. A jelentés szerint a gyűjtemény jóakaratú munka eredménye, de tudományos szempontból nem jelentős. Pusztaföldvári Történe'i, Régészeti és Néprajzi Gyűjtemény név alatt 1948. évi november 20-án nyílt meg Nagy József Nagy utca 87. szám alatti háza egy önként felajánlott szobájában. A község elöljárósága megbízta Csikós Ferencet a vezetésével, de azt hamarosan áthelyezték Királyhalmára. Sitkei József pedig Magyarbánhegyesen Besenyei Antal képzőművészeti főiskolai hallgató gyűjteményének megtekintésére kapott megbízást. A sokszínű anyagból a néprajzi gyűjtést tartotta a legértékesebbnek. Felhívta a gyűj14