A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

aszályban ugyanott 8 q/kh. Vice versa: 1942-ben a száraz, víz nem járta földek hoztak 9 q/kh-t, 1943-ban pedig csak 5 q/kh-t. Az 1944-es év átlaga csak javítana az összképen, hiszen úgy emlegették, hogy régen volt olyan jó termés, mint 1944-ben.

127 A kukorica még változatosabb képet mutat. A vizes években csak később tudták elvetni, sok helyen többször is kellett vetni, a beérése elhúzódott a hűvös nyarak miatt is. Az 194l-es és az 1944-es 15 q/kh (26 q/ha!) kimagasló jó termés volt! Állattenyésztés A korábbiakban már érintettük az állatállományt, mint a termelő eszközök egyik komponensét, a mezőgazdasági termelés egyik feltételét. Orosházán aktív tenyésztő munka folyt a szarvasmarháknál; kevésbé jelentős a sertéseknél és a nagyszámú baromfiállománynál, amelynek számbeli alakulására kellő adatok híján szinte még következtetni sem tudunk. Állami intézkedések az állattenyésztés fellendítésére. A korábban már említett győri program a hústermelés fokozását is célul tűzte ki. Itt a hangsúly az állatállomány minőségének a javításán volt (az került a legkevesebb pénzbe!). A takarmányhiányon, amely egyre nehezebbé tette az állattenyésztést, az expresszhízlalási mód propagálásával igyekeztek segíteni.

128 Ennek megfelelően hagyták meg a takarmányt az állatoknak, legalábbis kezdetben — de ez csak akkor volt hatékony, ha már az elválasztáskor a malacokat hizlalásba fogták, amit csak ritkán sikerült megvalósítani. A sertésállomány minőségének a javítására — tekintve, hogy a község jó minőségű kanokat tartott — csak a nagyon kedvezményes akciókat használták ki. így 1942-ben 4 db mangalica tenyészkocát vettek,

129 1943-ban 15 db berkeshire-it (hússertés) vettek 30%-os kedvezménnyel.

130 Többször hirdettek tenyészkan akciót, de csak egyszer vettek négyet.

131 Ezek az akciók igen alacsony hatásfokúak voltak, hiszen a sertésállomány 1 %-át érintették. Az államilag szervezett szarvasmarha nemesítési akciók színvonala minőségileg a helyi állományhoz képest alacsony volt, ezért abba nem kapcsolódtak bele. Inkább egyenesen Svájcból hozattak hasas üszőket, onnan hozattak korábban tenyészbikákat is. 1943-ban a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokról vett a község 5 tenyészbikát.

132 A baromfiállomány nemesítésére tenyészkakas akciókat szerveztek. 1940-ben 46 db fehér magyart,

133 1941-ben 32 db kendermagost vettek.

134 1942-ben az állatok fejletlensége miatt nem vették át az árut.

135 így az akció abba is maradt. 1942-ben az ONCSA 4 sokgyermekes családnak 18 belga óriás nyulat osztott ki tenyésztésre.

135 A baromfiállomány nemesítése is csak szerény eredményeket érhetett el, hiszen 1 millió darabra becsülték a tartott baromfi darabszámát! Járványok. Az 1939—1944. közötti időszak a háziállatok járványával kezdődik és zárul. 1938—39. telén száj- és körömfájás járvány volt, ami április elején szűnt meg. A tavaszi állatvásár el is maradt miatta. A sertésállomány 0,4 %-a (72 db) a szarvasmarhaállomány 5%-a (146 db) pusztult el.

136 Ugyanakkor a sertéspestis is pusztított, ami 0,7%-ot vitt el, (kb 130 db). A pusztítás tehát nem volt nagymértékű, inkább a veszély kiszámíthatatlansága növelte, mert kevés állat volt biztosítva. A járvány elterjedését zárlattal akarták gátolni, ami nem tetszett a gazdáknak, mert felgyűlt a sok jószág, a takarmányt megette. Az állatokat viszont nem tudták kellő áron értékesíteni, mert az állatárak alacsonyak voltak, a takarmányárak pedig magasak. 1939 őszén baromfikolera is pusztított. 137