A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)
már korábban sem volt elegendő csapadék. így néhol a gabona 50—90%-os aszálykárt szenvedett. Az 1944. év nagyon enyhe téllel indult. Számottevő csapadék nem is volt. Február végén nagy hóförgeteg zúdult alá, ami meg is maradt. Március elején 5 napos esőzés olvasztotta el. Az emberek között „árvízpánik" tört ki, de másnap már megkezdődött az apadás, így nem lett árvíz. Az év folyamán egyenletesen volt csapadék. Júliusban 112 mm eső esett, így az augusztusi aszályt a növények el tudták viselni. Munkaerőhelyzet, munkabérek A munkaerőhelyzet alakulása. Orosháza területéről a 20 kh-n felüli gazdaságok, bérletek és a más határban levő orosházi tulajdonú földek művelésére vettek igénybe állandóan vagy ideiglenesen összesen mintegy 14 000 kh-ra bérmunkást. A bérmunkások száma az 1930-as népszámlálás alapján a mezőgazdaságban 3000 körül mozgott. A község 1939. februárjában 2000—2500-ra tette számukat. Ekkor már az engedélyezett létszámon felül sok embert hívtak be katonának, feltehetően őket nem számították be. Ugyanekkor télen csak 2—300 fős munkanélküliségről beszélnek, a valóság ennek 2—3-szorosa lehetett. 1939. januárjától a havi főjegyzői jelentés, 70, 80, 150, 80 és még májusban is 37 munkanélkülit jelentett. A számok azokat jelölik, akik kinn álltak az „emberpiacon" munkára várva. A jelentést Bulla főjegyző sohasem piaci napokon írta, amikor mindenki kiment, aki munkát keresett. így adatait csak kritikával kezelhetjük. Június—júliusra a munkanélküliség eltűnt, felszívta az aratás-hordás-cséplés. Ennek befejeztével ismét voltak munkanélküliek, akik csak a kukoricatörésnél és a répaszedésnél találtak munkát rövid időre. 1939. február—márciusában az újságban megjelent gazdapanaszok arra utalnak, hogy agrárproletárok körében éltek illúziók a földelosztással kapcsolatban, hogy már ebben az évben sajátjukat művelhetik; más részük viszont Németországba akart menni dolgozni. Májusig tartottak ezek az illúziók. 1940. első hónapjaiban szintén voltak munkanélküliek. Számuk csak a belvíz nyomán keletkezett munkaalkalmak hatására csökkent. Ez történt a következő két évben is. A belvíznek viszont volt egy ellentétes hatása is : az összedőlt, tönkrement tanyákból beszoruló cselédek, hónapos napszámosok egy része munka nélkül maradt. 1940. nyarán a nagyfokú behívások, a katonaságnak teljesített fuvarok okozta munkaerőhiányt az agrárproletárok sorsuk, anyagi helyzetük jobbrafordítására igyekeztek felhasználni. Erre kényszerítették őket a meggyorsuló áremelkedések is. 46 A napszámosok és cselédek ott hagyták a gazdát és ahhoz mentek dolgozni, aki többet fizetett. 47 Az ilyen jellegű panaszokra adta ki a kormány a 9.300/1939. ME. sz. rendeletet ismét, az aratás-hordás-cséplés biztosítására. Ez lehetőséget ad a munkaerő hatósági kirendelésére és karhatalmi ellenőrzésére. Ezzel a rendelettel kezdődött már az előző évben a gazdasági élet militarizálása. A munkamegtagadóknak súlyosabb esetben internálást, és munkatábort helyezett kilátásba a rendelet. Felhívták a főszolgabírók figyelmét arra is, hogy az ilyen jellegű ügyeket azonnal intézzék el. A következő évekhez az ehhez hasonló rendeletek egyre sokasodtak. 1941 nyarán — csak az első világháború idejéből ismert — munkáshiánnyal találkozunk. Az aratási megállapodások, szerződések megkötése után még 80 férfit és 45 nőt igényeltek a földtulajdonosok aratásra. A bevonult kisbirtokosok családjai katonai segítséget igényelhettek az aratáshoz. A katonák itt részt is vettek az aratásban. 44,83 q búzát kerestek. Ennek hatósági árát kiosztották a katonai szolgálatot teljesítő mezőgazdasági munkások családjainak. 48 128
