A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Scmidt Egon: Adatok Békés megye kisemlősfaunájához baglyok táplálékvizsgálata alapján

(Asio otus) származik, a kisszámú macskabagoly (Strix aluco) és kuvik (Athene noctua) — köpetanyag csak kiegészítésül szolgálhat. Az egyes gyűjtések adatai a következők; 1. Battonya, 1971. 3. 12. Asio otus L: Somodi I. 2. Békéscsaba, 1945. 7. 17. Tyto alba L: Hankó M.; 1953. ? Tyto alba L: Nagy L.; 1963. 9. 15. Tyto alba L: Hankó M.; 1966. 2. 20. Asio otus L: Hankó M.; 1968. 2. 24. Asio otus L: Hankó M. 3. Csorvás, 1952. ?; 1956 nyarán Tyto alba, Festetics, A. 1955. 1960, 4. Dévaványa, 1973. 8. ?. Tyto alba L: Kónya J.; 1973. 8. ?. és 11. 8. Asio otus L: Kónya J. 5. Doboz, 1951. 8. 24. Tyto alba L: Hankó M. 6. Gerendás, 1968. 8. 23. és 9. 9.; 1969. 9. 10.; 1970. 4. 4. Tyto alba, L: Nagybocskai T. 7. Gerla, 1972. 5. 5. Asio otus L: Balogh L. 8. Geszt, 1967. 3. 13. és 4. 17. Asio otus L: Nagy L. 9. Gyula, 1961. 11. 10. Is 12. 15.; 1962. 1. 5. és 1. 16.; 1963. 1. 14. 1964. 2. 5.; 3. 21.és4.20.;1965.1.22.,2.12.,3.17.,11.8.,ésl2.7.;1966.1.6.,2.10.,4. 3., 11. 12. és 12. 18., 1967. 2. 12., 3. 5. és 11. 16.; 1968. 1. 14., 2. 8., 3. 10., és 12. 24.; 1969. 1. 26.; 1970. 2. 7., 3. 15. és 12. 20.; 1971. 12. 19.; 1973. 1.26. Asio orus L: Povázsay L. 10. Kardoskút, 1967. 3. 11., 4. 1.; 1968. 3. 4. Athene noctua L: Dr. Sterbetz I. 11. Kétegyháza, 1950. 4. 3. Tyto alba L: Nagy L. 12. Mezőhegyes, 1971. 3. 20. Asio otus L: Sebők F. 13. Orosháza, 1966. 5. 19.; 1967. 5. 10. Tyto alba L: Murvay Á.; 1971. 4. 25. (Gyopáros) Asio otus L: Kátay S. 14. Sarkadremete, 1966. 2. 8. Strix aluco L: Povázsay L. 15. Szabadkígyós, 1950. 4. 4. Tyto alba L: Hankó M.; 1967. 11. 10. Asio otus L: Albel E. 16. Szarvas, 1966. 4. 9.; 1971. 3. 8. Asio otus L: Perényi J. 17. Telekgerendás, 1947. 3. 21. Tyto alba L: Nagy L.; 1968. 10. 13. és 1969. 4. 9. Tyto alba L: Nagybocskai T. 18. Tótkomlós, 1970. 11. 11., 11. 29. és 12. 18. Tyto alba L: Sebők F.; 1970. 12. 6. Asio otus L: Sebők F. A legnagyobb anyagmennyiség Gyuláról származik, ahol a József Szanatórium parkjában kérésemre Povázsay László 1961—1973 között végzett gyűjtéseket. Az onnét származó köpetekből évenként átlagosan 704 emlős zsákmányállat került elő, a maximum 1488, a minimum 83 darab volt. Az anyag másutt már részletes feldolgozást nyert (Schmidt, 1976). Eredmények Az egyes anyagrészek erős mennyiségi eltérése folytán a gyűjtőhelyek alapján készült összehasonlító kiértékelés nem látszott célszerűnek. így az anyagot bagolyfajonként vontam össze. A négy bagolyfajtól származó köpetek mennyiségi megoszlását tekintve csak a gyöngybagoly és az erdei fülesbagoly anyag volt kiértékelhető. A gyöngybagoly zsákmánylistája általában sokkal változatosabb és sokrétűbb mint az erdei fülesbagolyé, mely elsősorban különböző rágcsálókkal táplálkozik. Jelen esetben ezt az elméleti minőségi különbséget az erdei fülesbagoly anyag lényegesen nagyobb mennyisége 180