A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bodrogközy György: Szikes puszták és növénytakarójuk

A típusos bárányparéjos vaksziknövényzet talaja gyakran már a felszínen ma­gas 0,50% összes sótartalmat is elérheti s felszíntől tartalmaz szódát és kalciumkar­bonátot. Ez adja kérges réti szolonyec talajának erősen szoloncsákos jellegét (3. tábl. 2.szelv.). A következő zóna gyeptakarója felé mutat átmenetet, a némileg kedvezőbb hid­rográfiai viszonyokkal rendelkező s enyhébb szikességi fokozatot mutató és indikáló mézpázsitos bárányparéjos vakszik növényzet (Camphorosmetum annuae puccinel­lietosum), amikor a Puccinellia limosa az állomány felső gyepszintjét alkotja. Gyak­ran előfordul, hogy talajkémiai mutatóikat összehasonlítva a típusos és mézpázsitos változatok termőhelyei alig mutatnak eltérést. Az utóbbinál azonban a kedvezőbb vízellátottság kompenzáló hatása érvényesül (3. tábl. 1. és 3. szerv.). PUCCINELLIETUM LIMOSAE (Rapaics 27) Soó 30 Közepesen szoloncsákos kérges réti szolonyec-talajú mézpázsitos rét A megye szikes laposainak illetve pad­kaaljainak szikfok zónájában alakul ki. Rendszerint állományai túllegeltetettek; vízigényesebb ún. higro-stenohalofiton fa­jokból verbuválódtak. Magas szerves­anyag tartalommal rendelkező szikes tó­csák szikfok zónájában — amint ez a kí­gyósi pusztán is gyakran észlelhető, — efe­mer nitrofil fajok is felléphetnek, mint a parlagi laboda (Atriplex litoralis), dárdás laboda (A. hastata), sziki libaparéj (Che­nopodium chenopodioides). A típusos mézpázsitos szikfok növény­zet talajának szoloncsákos jellege köny­nyen kimutatható. Szikességi foka, összes só- és szódatartalmának %-os értékeit figye­lembe véve, jóval alacsonyabb a vakszik ter­mőhelyéhez képest (4. tábl. 1. szelv. 6. ábra). 6. ábra. A Maros-völgy szikes pusztái növényta­karójának zonációja és talajai. 1. Réti csernozjom és mélyben sós réti csernozjom. 2. Sztyeppesedett kérges réti szolonyec. 3. Erősen szoloncsákos kérges réti szolonyec. 4. Szoloncsákos kérges réti szolonyec. 5. Szolonyeces réti talaj Abb. 6. Zonensystem der Vegetation der Salz­pusstas im Maros-Tal. 1. Wiesenschwarzerde und in der Tiefe salzhaltige Wiesenschwarzerde. 2. Verstepper, krustenüberzogener strukturierter Wiesensalzboden. 3. Stark salzhaltiger krustenü­berzogener strukturierter Wiesenbeden. 4. Salz­haltiger krustenüberzogener strukturierter Wiesen­boden. 5. Strukturierter Wiesenboden. Urmöspuexte. oiokórÓB-eoványoeenkeeze» löezlegeie Uraöepuezta bárányparéjos vakszik növényzet mézpázaitoa szikfok növényzet bárányparéjos vakazik növényzet Urmöapuazta oiokórée-soványcsenkeszes -iössAegeie _ _ Urmöapuszta Hüáráltyparé'joa vakBzik mézpázaitos szikfok „növényzet — _ — eoeetpázsitos szikes rét ssiksalátás változata bSránypiréJös yakazik növényzet Urmöapuszta 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom