A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Müller Géza: Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt 40 év során

legelő. A fenti többi, mezőgazdasági területeken a kisebb erdőfoltokon és fasorokon kívül erdő nem volt, ezért a táj képe áttekinthető volt, amelyet legfeljebb a néhány uradalmi major tarkított. A mezőgazdasági vidéknek ez a nyíltsága — amely egyébként ugyanilyen volt a távolabbi területeken is — eredményezte azt, hogy a ma már pusztulás szélén álló túzok abban az időben állandó madár volt egész évben, és költött is itt rendszeresen. De a mezőgazdasági területek nyíltsága tette lehetővé azt is, hogy az őszi és tavaszi madárvonulás idején a nagy legelőkön és a halastavaknál összeverődött százezres vadlibatömegek leszállhattak napközben a vetésekre és így élelmük biztosítva volt széles területen (más kérdés, hogy mennyire örültek ennek a vetések gazdái). így nézett ki tehát ez a tájék közel fél évszázaddal ezelőtt. És mi történt azóta? Mit változott a táj és élővilága? Nagyon s okát. A változás azzal kezdődött, hogy az 1930-as évek elejétől a Tisza uradalom nagyarányú erdősítésbe kezdett azzal a hátsó gondolattal, hogy ha földreformra kerül sor (az akkori társadalmi feszültség és nyomor ennek előre vetette árnyékát), az erdőket ki lehet vonni a földreform alól, esetleg az erdők közé ékelt mezőgazdasági területeket is. így erdősült be csak magán Vátyon pusztán 960 к hold mezőgazdasági terület 1934—44 között. De az orosi gazdaság is végrehajtott erdősítéseket ebben az időben, mintegy 250 kat. holdon. így egy évtized alatt ezen a viszonylag kopár tájon cca 1200 kat. hold új erdő indult növekedésnek és változtatta meg a környék arculatát. A változás azonban nemcsak a mezőgazdasági területeken következett be, hanem megkondult a lélekharang a begécsi- és sziki legelők felett is; megindult ennek a nagy szikes pusztaságnak az átalakulása. 1944-ben a biharugrai tógazdaság Szik pusztán új halastavak építését kezdte meg 331 kat. holdon, melyet a felszabadulás után, az 1960-as években újabb tavak építése követett és ma már 2150 kat. hold halastó áll a régi szikes legelők helyén. Ez a nagyarányú fejlesztés lépcsőzetesen haladt és 1964 körül fejeződött be. A nagy puszta begécsi és fancsikai részét 1950-től, amíg a halastavak ki nem épültek, a Holt-Körös víztárolójaként használták, ami azt jelentette, hogy 1950-től, nagyjából azon a területen, ahol most a halastavak vannak, szinte egész évben víz állt a legelőkön. Ezt a területet abban az időben felverte a gyékény és a sás és jó fészkelő területe lett sokfajta vízimadárnak. A halastavak felépültével ez az ideális állapot megszűnt, mert a halastavak mélyebb vize nyílt vízfelületeket hozott létre és egyébként sem volt kívánatos a tavak elgyékényesedése. Átalakult tehát a táj. Erdők nőttek fel Vátyon pusztán és Orosiban (de ezeken túl, Nagygyantén is, ki egészen a vésztő—kötegyáni vasúvonalig) és ezzel megszűnt a terület áttekinthetősége, átalakult gazdasági jellege, struktúrája és ez magával hozta a madárvilág átalakulását is. Megszűnt az erdők felnőttével az orosi nagy legelő nyíltsága. Mostmár mindenfelől erdők határolják, de amellett a szélein fel is szántottak belőle, így ki lett itt húzva az amúgy is fogyó túzokok lába alól a talaj, nem szólva arról, hogy a legelő zsombékosaiból csatornák viszik le a vizet. Ugyanilyen nagy — persze más jellegű — átalakulásokon ment át a mintegy 4500 kat. holdas szikes pusztaság is. Csaknem felét halastavak foglalták el, a megmaradt része széttagozódott a csillaglaposi és tamáshalmi erdősítésekkel és a legelőkből történt feltörésekkel. A megmaradó részek zsombékosainak vizét itt is elvezették, az iklódi legelőt magasfeszültségű vezeték szeli át, mintegy jelezve az idők változását. Elmerült a régi táj a múltba és egy másarcú jött helyette. Ez a változás az embereknek jót hozott: több érték terem a régi puszták és mezőgazdasági területek helyén. Könnyebben élnek a mostani emberek, mint azok, akik a káptalan gulyáit legeltették a begécsi legelőn, vagy azok a hajdani cselédek, akiknek Vátyonban és Orosiban már hajnali 3 órakor szólt az elsőbéres dudája a felkeléshez és késő estig kellett az ökröt hajtaniok. Az átalakulás vesztese 159