A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Müller Géza: Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt 40 év során

Л Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6—1980 Geszt környékének és madárvilágának változása az elmúlt 40 év során MÜLLER GÉZA Az utóbbi évtizedek szédületes ütemű technikai, gazdasági és társadalmi fejlődése annyira megváltoztatja környezetünket, hogy szinte a szemünk láttára alakul át annak a tájnak képe, amiben élünk. E változás magával ragad mindent, ami a tájhoz tartozik. A táj jellegének változása kihat a növényzetre és az állatvilágra egyaránt. Az eddig ott élt növények és állatok egy része eltűnik a tájról, mások próbálnak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, esetleg újak tűnnek fel, de a változás visszavonhatatlan. És ez a változás nem áll meg, az újra újabb tényezők hatnak és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy átformálódott körülöttünk minden és a közelmúlt valósága mára emlékké válik. Ezek a gondolatok foglalkoztatnak, ahogy megpróbálom Geszt környékének madárvilágát összefoglalni mintegy 40 év távlatában, egyúttal megemlékezni arról is, ami itt a környezetben végbement, változott. Geszt környéke egyike a kelet-alföldi madárvonulási bázisoknak. A vízimadarak évezredeken át kialakult vonulási útvonalán fekszik ez a táj, mely beleesik a Hortobágyon, ezen a nagy madárgyülekező helyen átvonuló vízimadarak útjába is. Ez a környék azért gyakorolt vonzó hatást a vonuló madarakra, mert tágas, szikes puszták kínáltak itt nyugalmat az érkező madaraknak és a század elején épült halastavak vize száraz őszökön is biztosította számukra a vizet. A Mezőgyán-geszti műúttól északra kezdődött az iklódi legelő, melyhez északra a csillaglaposi, tamáshalmi, sziki, valamint begécsi, fancsikai, illetve ezektől Ny-ra a kisvátyoni és zsadányi legelők csatlakoztak. Ezekhez a legelőkhöz kapcsolódtak K-en a simatói (simotai) és az ugrai községi legelők, egészen az ugrai halastavakig. Nagyjából tehát a geszt-mezőgyáni, illetve a körösladány-biharugrai műutak közötti terület egy nagy szikes pusztaság volt, melyen a Sziket, Begécset és Fancsikát érintve a Toprongyos csatorna húzódott keresztül, mely Romániából az ottani halastavak vizét és a csapadékvizet hozta a Holt-Körösbe. Ennek a csatornának a begécsi pusztán nem volt partja, így vize szabadon terülhetett el a pusztán, elsősorban azon a hajlaton ahol maga a csatorna is átvezetett. Mivel azonban árvizes esztendőkben olyan nagymennyiségű víz zúdult le Romániából a Toprongyoson, hogy az veszélyeztette Zsadányt és a többi szomszédos területeket, az 1920-as években egy védgát épült a kisvátyoni legelő K-i oldalán, mely elzárta a víz útját nyugat felé. Ez a gát azonban nem változtatta meg a puszta jellegét, mert csak az árvizeknek szabott határt. így hát a Mezőgyán—Geszt—Biharugra—Zsadány által határolt terület nagy részén — a K-i oldalán — egy nagy, zsombékokkal, kiöntésekkel tarkított pusztaság terült el. De ez csak egy része volt annak a nagyobb tájegységnek, mely madártani szempontból komoly jelentőségű volt. Ny-ra innen, a Mezőgyán—Nagygyanté műúttól É-ra terült el a mezőgyáni községi legelővel összefüggő orosi legelő, mintegy 2000 kh-on. ÉK-en a 157