A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: A fácán Magyarországon

ben, de áprilistól kezdve bezárólag egész októberig az Alföld jóval melegebb, különösen nyár idején. A csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a napfénytartam szempontjából is kedvezőbb a helyzet az Alföld délkeleti, déli felén, mint a Dunántúlon. Amíg a Mecsektől délre eső Dunántúl január—februárban a legenyhébb hőmérsékletű tájunk, addig tavasszal a Dél-Alföld után a második helyre szorul, a csapadék maximuma pedig május—június hónapokra esik (mediterrán hatás) (1), ami a fácán költésére kedvezőtlen. „Ezzel szemben Kelet-Magyarországon a tavasz márciusban igen gyors felmelegedéssel indul s a vegetációs félév eleje, április és május is viszonylag csapadékszegény és ugyanakkor meleg. A nyári hónapok melegek s az igen meleg, derült időjárást természetesen zavartalan napsütés is kíséri, amelynek eredményeképpen Keletmagyarország éghajlati tája napfényben igen gazdag". (1) A fácán eredményes költéséhez pedig legfontosabb alapfeltétel a meleg tavasz es nyár, a kevés csapadék, a hosszú napfény tartam. (Fogságban tartott fácánoknál „napfénynek kitett helyeken 9 nappal korábban kezdenek tojni mint árnyékban s az utóbbi helyen csökken a kelési százalék is.") (34). Az Alföld — különösen annak déli fele — és a Dunántúl közti éghajlati különbségre talán az a gyakorlati példa a legjellemzőbb, hogy amíg az előbbi alkalmas a meleg- és fényigényes rizs termesztésére, a Dunántúl nem. A rizs példája azért is látszik alkalmasnak az összehasonlításra, mert a fácán ázsiai természetes elterjedésének északi határa majdnem pontosan egybeesik a rizstermesztés északi határával. És ha a klímatérképet közelebbről megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy ez a keleti, kontinentális jellemvonás az Alföld délkeleti részére vonatkozik elsősorban. A Dunántúl, de még az Alföld északibb tájai is hűvösebbek, csapadékosabbak. Éppen ezért ezek a tájak florisztikailag is különböznek az Alföld déli felétől (33). Élőhely: Az Elő- és Középázsiára vonatkozó madártani irodalom ma már elégséges anyagot nyújt a fácán környezeti igényének megismeréséhez. A szerzők egyöntetű tapasztalata, hogy a fácán természetes élőhelye a mérsékelt égöv erdőssztyep vegetációs övezetében a folyók szegélyerdei, vagy a tavakat szegélyező náderdő, vízmenti bokros, nádas sűrűségek, magasfüvű rét. Különösen ott jó vagy bőséges az állomány, ahol a vízmenti sűrűségek (a búvóhely) közvetlenül szomszédosak mezőgazdaságilag művelt területekkel (táplálékforrás). És e tekintetben az egyes rasszok között olyan kevés a különbség, ami az élőhely topográfiai különbségéből adódik, hogy az állandó ismétlődések elkerülése végett, csak a számunkra legfontosabb 3 alfaj élőhelyére vonatkozó legjellemzőbb adatokat ismertetem: A Ph. c. colchicus (a hozzánk elsőnek betelepített kaukázusi alfaj) Hartert szerint a fás területek és erdők lakója, különösképpen az ártéri erdőké. Dementiew szerint az élőhelye erdő, sűrű aljnövényzettel, tövises kúszónövényzettel átszőtt terület. A folyók (Kúra, Araksz) partján, ahol fát sehol sem találhatunk, a sűrű nádasokban tartózkodik, továbbá gabonaföldeken, kukoricaföldeken (Abkariad), teaültetvényeken, nem ritkán házak közelében. A Ph. с mongolcicus Shnittnikow szerint a nádas vidék tipikus madara. A Balkas folyó partmenti nádasaiban elég nagyszámban él. Az utóbbi években az Albas folyó mentén hatalmas mennyiségben mutatkozott. A Cru alsó folyásánál kizárólag nádasokban él, de találhatók szakszaulokban, magas fű között is. A Cru folyó mentén olyan bőséges az állomány, hogy csapatosan is látható. A deltában mindenütt előfordul, helyenként sok van. 1932—33 telén naponta 50—60 darabot is lőtt egy vadász. Az állomány erős függvénye az időjárásnak, ill. a szigorú és enyhe teleknek, az árvizek pedig a költéseket veszélyeztetik. Különben a vadmacskán és a csirkékre veszélyes barna rétihéján kívül gyakorlatilag más természetes ellensége nincs a fácánnak. Tápláléka elsősorban bogyók, füvek és gyomnövények magvai, valamint rovarok, ősszel szívesen keresik fel a gabonaföldeket. Ilyenkor csapatokba verődnek s a fákon éjszakáznak. 122