A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: A fácán Magyarországon

A fenti táblázatokban szereplő városok klimatikus adatai csupán Közép- és Nyugat-Európa legnagyobb fácántenyésztői múlttal rendelkező tájainak — Délkelet Alföld, Bécsi medence, Cseh medence, Nyugatnémet síkság és Délkelet Anglia — éghajlati jellemzőit képviselik, tehát nem azonosak egész Ausztria, Csehország, Németország és Nagybritannia éghajlati jellemzőivel. Ugyanúgy, mint ahogy Szegedé sem képviseli az egész környező Kárpát-medencéét! (A táblázatok Bacsó N., KroU M., és Róna Zs. adatainak felhasználásával készültek). ffAz 2. sz. táblázaton látható, hogy Szeged május—júniusi hőösszege 10,8 fokkal melegebb a Londoninál, tehát a fácán tenyészésére messze kedvezőbb, annak ellenére, hogy London csapadéka ez időszak alatt jóval kevesebb. Ez a kevesebb csapadék azonban az alacsony hőmérséklet kövekeztében jóval több párát, ködöt, felhősödést produkál, tehát jóval kevésbé engedi érvényesülni a napsugárzást, mint a szegedi nagyobb csapadék, a jóval magasabb hőmérséklet mellett! Ugyanez érvényesül Prága (általában a Cseh-medence) klímájában. Prága és Szeged azonos csapadékmennyisége mellett Szeged tenyészidőszak alatti hőösszege 7,6 fokkal melegebb, tehát lényegesen jobb mint Prágáé. A 3. sz. táblázat a téli hónapok hőmérsékleti és csapadékviszonyaihoz ad tájékozódást. London hőmérséklete azt mutatja, hogy ott ritka jelenség a hó, a téli csapadék túlnyomóan eső alakjában hull le, eredménye a hosszantartó hűvös, esős, nyírkos periódusok, amely élettani hatását tekintve rosszabb, mint a nem nagyon vastag hótakaró. Prágának a tele már jóval hidegebb s ezért ott a londoninál jóval kevesebb csapadék is főleg hó alakjában esik, csekélysége folytán azonban nem jelent nagy veszélyt a fácánokra. A Cseh-medence éghajlatában talán ez az időszak a legkedvezőbb a fácánokra. Szeged csapadéka szintén kevés s bár gyakran hó alakjában hull le, a tartós, vastag hótakaró aránylag ritka jelenség. Az Alföld déli felének éghajlata tehát, kimutatható kontinentális jellemvonásai következtében sokkal közelebb áll a fácán legközelebbi őshazájának éghajlatához, mint Közép- és Nyugat-Európa éghajlatához, ahol a csapadékban gazdag tél, de főleg a tenyészidőszak alatti hűvös és csapadékos időjárás miatt fejlődött ott ki a fácán mesterséges keltetésének, nevelésének, téli kamrázásának technikája. Éghajlatunknak ez a keleti, kontinentális klímarokonsága növény- és állatföldrajzi jellemvonásokkal is kimutatható (33). Különösen Anglia éghajlata áll tőlünk távol, amelyre (általában a nyugati, óceáni klímára) jellemző, hogy télen a hőmérséklet ugyan lassan hűl le és a fagy, tartós hótakaró is ritka (ami a fácán áttelelésére előnyös volna, ha nem volna sok eső), de viszont tavasszal lassan melegszik fel, a nyár hűvös, sok a hosszantartó eső, a borult napok száma (pl. a legszárazabb hónapban, áprilisban is a borultság 60 %), ami a fácán eredményes költését gátolja. Ezért ott a mesterséges keltetés, nevelés alapvető feltétel a kielégítő állomány évről-évre való fenntartásához (4). „A fácán szereti a meleget és különösen a fiatalja szorul rá fejlődése idején. Úgyannyira, hogy a legfontosabb tenyészidőszak, a V—

VI. hónapok csapadékviszonyainak és napfénytartamának döntő hatása van a szaporulatra, ami az évi lelövési eredményekben kimutatható" (27) Nálunk a Dél-Alföldön aránylag ritka az olyan esős, hűvös tavasz, amely a költéseknek komolyan ártana. De ha árt is, a meleg és száraz nyári hónapok igen kedveznek a pótköltéseknek, amelyek jelentősen pótolják is a kedvezőtlen tavaszon elszenvedett veszteséget. Kimutatható az éghajlati különbség az Alföld, illetve a Tiszántúl déli fele és a Dunántúl között is, amennyiben a Dunántúl évi hőmérséklete nem éri el a Nagyalföldét (29). A téli hónapok ugyan enyhébbek mint az Alföldön ugyanazon szélesség121