A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: Das Kürschnerhandwerk in Mezőberény - Kiss Anikó: A gyulai várbirtok malmainak története

Bogdán István Malom és népesség című cikkében érdekes számításokat végez, amikor a malmok számából, LE szükségletéből a népességre következtet. Megállapításai országos adatokból eredó'ek. Ha vitatkozni is lehet a cikk alapul vett számítási adataival, a nagy számok törvénye alapján feltehetően érvényesek. A mi szempontunkból az alábbiak az érdekesek: a technika lényegében változatlan, a termelőeszközök tágabb viszonyszámai is változatlanok. Adatai a XVIII. és XIX. századból valók, de éppen az imént említett okok miatt korábbi századokra, akár kétszáz évre visszamenőleg is érvényesek, — jegyzi meg. Szerinte a XVI. században egy kopár LE szükséglete 0,5. Országosan ebben az időben célszerű 1 malom = 1 kopár számítással dolgozni. Megállapítja, hogy egy főre jutó malomszükséglet (Egy malom = egy kopár!), 0,0027. Tehát egy fő élelmezéséhez 0,0027 kopár őrleménye szükséges.

30 Az 1559-es év adatai alapján kínálkozik a viszonyszám felhasználása: hány embert is élelmezett az akkori két gyulai malom, mennyi lehetett a város lakossága. Tudjuk az 1559-es urbárium adataiból, hogy két malom 6 kopárral dolgozik városunkban. Ha elvégezzük a számítást, 2200 körüli lakosságszámot kapunk. Ez az adat nagyon valószerűnek látszik. Bácskai Vera A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században című cikkében

31 egészen más számítások alapján, cenzusból, zsellérsorból élők százalékából, adókedvezményeket élvezőkből számítva elfogadja a Szűcs Jenő által 2500—3000-re becsült lélekszám-adatot.

32 Ha tekintetbe vesszük, hogy a vár katonaságát nem feltétlenül a gyulai malmok őrleményeiből élelmezték, hanem a többi — a várbirtokhoz tartozó malom jövedelméből, valamint megfontoljuk, hogy élelmezéshez szükséges őrlemény kézimalmokon is bőven készülhetett, igen valószínű adat birtokába jutunk. 1561-ben kelt urbárium 6 malmot említ, Gyulán kettőt. Az egyik a Körös folyón van, neve Nagymalom (Nagh malom), négy kőpárat forgat, a másik két kőpáros, Fokmalomnak hívják: ,,quod vocatur Fok malom".

33 A Nagymalom helyét könnyen megállapíthatjuk. Későbbi ábrázolások és térképek mindig ugyanazon a helyen említik, a vártól nyugatra, a huszárvár közvetlen közelében, a Fehér-Körös medrénél, a mai nagyobbik — görögkeleti — templom helyén. A Fokmalom helyének megállapítása már problematikusabb. Egy 1511-ben kelt oklevél a „Gyula városában, a Fok nevű mellékágon" említi (in diverticulo aquae foc vocato).

34 Előfordulhat, hogy az ú. n. Holt-Körös ágat nevezi Fok-nak az oklevél. Ma így ez az elnevezés Gyulán nem él, a ma már betöltött medret Holt-Körösnek, Kis-Körösnek nevezték a gyulaiak a századfordulón. Mogyoróssy János 1882-ben beszámol egy régi gyulai malomhelyről. Hite szerint a ferencrendi kolostor romjairól beszélve a következőket mondja: ,,1834-ik évben — már mint gyulai uradalmi gazdatiszt — a gyulai összes kilenced alatti szőllőskertek összeírásával lévén a Wenckheim grófi család által megbízva, ily működésem közben a helyszínelés alkalmával a velem járt városi esküdtek közül, midőn a megemlített romok vidéke is általam összeíratott, Lévay Zsigmond nevű megemlítette: miszerint ő, öreg embereknek előadásából tudja, hogy a hajdanban ott lakott férfi szerzeteseknek a kolostor alatt délre, a Fejér-Körös jobb partján vízimalmuk is volt. Ezen emlékeztető előadás után kutatásokat teendő, a közel eső helyszínre mentünk; 275