Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Népi játékok

A pina alakú sárkánynak a vázát két különböző hosszúságú nád alkotta. A függőleges volt a hosszabb. A kantár négy ágból tevődött össze, a farka pedig egy szálból állt. Ez sem maradt fent. Ritka volt. Általában kicsire készítették és a kisebb gyerekek szaladgáltak vele. A csillagsárkány hat- vagy nyolcszögletű volt. A kihegyezett nádszálakat először lazán kötötték össze. Minden oldal közepén a keretet egy zsineggel a sárkány közepéhez húzták, így alakult ki a csillag alak. Szimmetrikus volt. A váz papírral való bevonása, valamint a kantár és a farok elkészítése úgy történt, mint a hatszögletű sárkánynál. A csillagsárkánynak érdekes az alakja, nehéz a készítése, ezért becses volt. Nagyon számon tartották a sárkányozók, hogy kinek van csillagsárkánya. A kerek fejű sárkány ritka volt. Nem is igen lehetett olyan nagyra készíteni, hogy fent tudjon maradni, pedig az volt a fontos. Olasz Imre tudott szép kerek fejű sárkányt készíteni. Télen dézsás olajok jártak a Pusztán. Olaszékhoz is bement egy, és a szobában fenekelt egy dézsát. Ezalatt Olasz Imre a kislovon levő faabroncsokból választott alkalmasat és elcsente. Tavasszal megfaragta, hogy ne legyen vastag. Ha görcsmentes volt, akkor bicskával kétfelé hasította. A kerek feje fűzfavesszőből készült. Olasz Imre a vékonyabbra faragott abroncsot meghajlította, s hogy szét ne rúgodjon, a két végét egymástól megfelelő távolságra zsineggel összekötötte. Két szál nád kellett még hozzá. Ezek egymásra derékszögben álltak, és összekötötte őket. Majd a meghajlított abrincs és a hosszabb nádszál szabad végeit is összekötötte. Ezzel elkészült a váza. Azután erős papírral beragasztotta. A farkára „nyirögetött papír", s a végére bojt került. Jó érős zsinegből készült a kantár, mert a sárkány „nagy erőt fejt ki". Magasra ment és a levegőben megállt. Csak éppenhogy lengett. Egyszer Olasz Imre a sárkányát a karikás ostorhoz kötötte, úgy elvitte az ostort, hogy csak úgy porzott. Az ostort féltette. Az uraság határán, az akácfák fogták fel a zsinegét. A sárkányhoz mintegy 100 m hosszú zsineget használtak, a végét a kantárhoz kötötték. A másik végét pedig egy kb. 20 cm hosszú cövekhez erősítették. Az ujjnyi vastag cövek közepén egy kis bevágás volt, oda kötötték a zsineget. Márciusban—áprilisban volt a sárkányozás szezonja. Mintegy négy-hat hétig tartott. A böjti szelekben sárkányoztak a legjobb ízűt, akkor volt a sárkányozás igazi ideje. Néha azután is sárkányoztak, ha mérsékelt, de állandó szél fújt. Általában alkonyatkor sárkányoztak. A sárkány gazdája a sárkányt kivitte a feleresztés helyére. 15—20 m hosszúságú zsineget leengedett a cövekről, s egyik társa a sárkányt előrevitte addig, ameddig a zsineg engedte. A sárkánytartó feltartotta a sárkányt, s adott jelre eleresztette. Ekkor a sárkány gazdája megfordult, s a széllel ellenkező irányban futott, míg a sárkány a levegőbe nem emelkedett. Mikor megfogta a szél, megfordult, megállt és engedett még 5—6 m hosszú zsineget. Megint futni kezdett, mert a sárkány zsinegengedéskor egy kicsit lefele haladt. Addig futott, míg a sárkány megállt a levegőben. Aztán ismét eresztett egy keveset. Ezt addig folytatta, míg a zsinegből futotta. Ezután hol az egyik, hol a másik sárkányozó tartotta, míg bele nem untak. Majd a földbe vertek egy cöveket, de úgy, hogy a sárkány ki ne rántsa, ők pedig játszottak. Ha a közelben fa volt, ahhoz kötötték. Amikor fent járt a sárkány, sürgönyöztek, sürgönyt eresztettek fel. Féltenyérnyi papírt középen kilyukasztottak, s a zsinegre húzták. A légáramlat felvitte a kantárig. Többször is eresztettek sürgönyt. A sárkány jó messzire ellátszott. Megtudták a környező tanyákban, hogy ki sárkányozik. Délután 3 órától alkonyatig sárkányoztak. Legszebben járt a sárkány alkonyatkor. Lent a szél már csendesedett, de fent még fogta. Este előfordult (amikor nem fújt a szél) hogy lampiont kötöttek a farkára, s világított. Nagyobb szélben nem eresztettek sárkányt. Ha nagy szél volt, addig kóválygott a levegőben, míg alacsonyra nem ért, onnan meg levágott, a fejével lefele. Rendesen összezúzodott. Néha kamaszok megzavarták a sárkányozást: „Rőrő madzag, gatyamadzag!" jelszóra összeszaladtak, s a zavart felhasználták arra, hogy hirtelen a kezükre fölmotringálták a zsineg egy részét, s elvágták. A karjukra szedett zsineggel elfutottak, mielőtt segítség 28* 435