Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Közlekedés, szállítás

kodott. Ritkán történt szerencsétlenség. Nemrégen Dajkó Antal összetörte magát, mert megijedtek a lovak és a kocsit az árokba fordították. Kifele már kevesebb kocsival találkoztak, mert az egyik kocsi hamarább, a másik később indult haza. A vásárhelyi származásúak igencsak felvették útközben a gyalogost, ha fért. Az orosházi paraszt csak nagyritkán vette fel kocsijára a gyalogost, még az ismerőst sem mindig. A szerző az 1930-as években az orosházi határ legtávolabbi iskolájában tanított és annak ellenére, hogy becsülték és szerették, egyetlenegyszer sem vették fel, hanem amint majdnem utóiérték, rávágtak a lovakra és elrobogtak mellette. A vásárhelyi származású Pap Lukács testvérek két fiatal csikóval mentek Orosházára a Fecskési-dűlőn, mert a csikók a járművektől féltek. Két gyalogossal találkoztak. A gyalogosok mellett megálltak s mondták nekik, hogy a csikók nagyon félnek s csak a saját felelősségükre üljenek fel.Nem ültek fel, de megköszönték a jó szándékot. Samu Sándor lovai is hazafele még valamivel gyorsabban mentek, mint a piacra, mert a lovak is tudták, hogy hazafele mennek. Az utat jól ismerték, és a tanya közelében összenéztek, a fejüket összetették, röhögtek s annyira sietve fordultak ar bejárón befele, hogy alig lehetett tartani őket. Könnyebb volt hazafele, mert legtöbbször üres volt a kocsi. Közlekedés, szállítás A parasztgazdaságok könnyű vagy közepes igáskocsit használtak s a kocsiba kizárólag lovakat fogtak. A nehéz igáskocsit, a szekeret az uradalmak és néhány nagyobb gazda tartotta s ökrökkel húzatták. A könnyebb kocsik mindkét sarogjája görbe s a nehéz igáskocsiké pedig egyenes volt. A legtöbb parasztgazdaságban azonban két igáskocsi is állt a kocsiszínben : a használtabbal terményt szállítottak, trágyát hordtak, az újabb pedig piacrajáró volt. Ezeket aztán kékre vagy zöldre festették. Kétkerekű kocsit a Pusztán nem lehetett látni. A századforduló előtt körülkasos kocsikat használtak, a kocsik oldalait nem deszka, hanem fonott kas borította. A vásárhelyi származású nagyobb gazdák: Vizi Imre, Rostás Mátyás, Olasz Tamás, Meszlényi Imre gurtnis kocsit is tartottak. Kas helyett gurtnival borították be a kocsi oldalát és a vasalása cifra volt. A könnyű kis kocsi nem volt fédères. Később a kisebb parasztgazdaságok is tartottak ilyen kocsit. Az első világháború után legtöbb parasztgazdaságban az igáskocsi mellett fédereskocsi is volt, melyet Nagyatádi kocsinak is hívtak. Festett, fényezett kocsi volt, elől-hátul bőrüléssel. Ha piacra mentek, a hátulsó ülést leszerelték és 2—3 q terhet rakhattak rá. Vásárhelyen, Orosházán rendelésre készültek. Vásárhelyen Rákos bognár és Für kovács készítette. Rendszerint a bognárnál rendelték meg s annak volt kovácsa. Igáskocsival mentek a kész fédereskocsiért és a kocsi után kötötték, úgy húzatták ki. Olyan szépen búgott a tengely. A tengelyek végeit bebűrözték s az búgott olyan szépen. À gurtnis és fédères kocsi a vásárhelyi származásúaknái előbb jött divatba, mint az orosháziaknál, mert azok inkább földet szereztek. Később azonban az orosháziak is azzal jártak a piacra. Koczka Pál szerint sehol az országban nem volt annyi nagyatádi kocsi, mint Vásárhelyen és Orosházán. Az igáskocsi részei: első és hátsó tengely, első és hátsó kerék. A kerék részei: agy apuskával, küllők, talp és ráf. A rúd a rúdszárnnyal. Hámfák a hámfatasakkal. Első és hátsó fölkér с Kocsioldal a kocsizápokkal. Lőcsök, alsövény és serágják (vásárhelyieknél: sarogják). A gazda büszkesége volt a. jó ketyegésű, a jó járású kocsi. Az ilyen kocsinak a keréktalpa keskeny. A keskeny talpú kerék keskeny nyomot vágott a sárba. Minél nagyobb volt a kerék, annál könnyebben vitték a lovak a sárba. Nagyon fontos az, hogy a hátsó kerekek az elsők nyomában járjanak, ha külön nyomot vágott, nehezebb volt a lovaknak. A kovács a puskázással állította be a kerék járását. Legjobb volt a szilfaagy, mert az nem repedt meg. 24 369