Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Közlekedés, szállítás

Ha az egyik küllő nyers, s a másik szárazabb, akkor a kerék elhúzódott valamerre. Az ilyenre mondták: „Keresi a pipát!" Az elhúzódott, kajla kerék nagyobb utat tett meg. A jó kocsi ráfja valamivel keskenyebb, mint a talpa, mert a széles ráf összeszedi a sarat, azonkívül nagyobb a fekvése. A jó kovács a ráf két szélét még le is gömbölyítette. A jó kocsi oldalai megfelelő szögben hajlanak ki. Ha a függőlegeshez állnak közelebb, akkor keveset lehet rárakni, ha viszont az oldalai szétállók, akkor nagy teher hárul a lőcsökre. A könnyebb kocsinak sűrűbb, de vékonyabb a zápja, a nehezebbé pedig ritkább, de vastagabb. Hogy milyen vastag, erős a kocsi fája, az attól függött, hogy mire használták. Az igáskocsi fája vastagabb, a küllőjét és talpát akácfából is készítették, bár a körisfa a legjobb. A jó kocsi oldala is kőrisfából készült. A piacrajáró kocsi könnyebb, mert vékonyabb fából csinálták, az ilyennel aztán trapba jártak a lovak. Fontos még a rúd állása is, a jó kocsi rúdja nem lóg, a vége a ló szügyének magasságában áll. A jó kocsi vasalása célszerű. Legfontosabb a ráfnak a húzása. A száraz anyagból készült, festett kocsi ráfját nem kell 5—6 évig meghúzni. A száraz kerék is felveszi a nedvességet — különösen ha nem festették be —, de ismét kiszárad. Idők során a ráf és a talp között nyílás támad, később a talp és a küllő is elválik : „beszopósodik". Ezt nem várják meg, hanem ráfot húzatnak. A jó kovács kiüti az agyból s úgy huzza meg a ráfot, ilyenkor a küllő még süllyed is az agyba. A kovácstól függött a vasalás cifrasága. Bár az igáskocsinál nem volt fontos a cifraság, néha a vas végeit kicifrázták. A könnyebb kocsik vasalását cifrázták ki. A vásárhelyi kocsi bevasalása valamivel cifrább, mint az orosházi. Az ilyen kocsi kelendőbb, mint a sima vasalású. A vásárhelyi kovács az anyacsavar alatti alátétet két-három rétegből állítja elő s a széleit kicifrázza. Az egyes rétegeket ezüst és fekete festékkel festették be. A kocsi vétele nagy körültekintést igényelt. A piaci áru rosszabb minőségű volt, mint a rendelt. A kocsi készítése bizalom dolga, azért a megszokott bognárnál rendelték meg és a bognár kovácsa vasalta be. De szokás volt a kovácsnál is rendelni, akinek volt összedolgozó bognárja. A kocsit a piacon tologatták, hogy jól ketyég-el A paraszt füle észrevette, ha nem jó vasból készült a tengely: annak csendes a kotyogása, nem éles a hangja. Amikor a lőcsöt mozgatták, akkor is szólt a tengely: kotyogott. Ha egész héten dolgozott a kocsi, akkor szerdán, szombaton megkenték. A sáros kocsit megtisztították. Lapockával lelökték a sár nagyját, még menet közben is. A kocsiszínben egy 30—40 cm hosszú kötél állt, melynek a végein egy-egy fapöcök volt. A küllőkről ezzel húzták le a sár vastagát. A kocsit nem mindig mosták meg, csak amikor szárazra vált az idő vagy fagyott. Dudvázás után megmosták. Az élettartama sok mindentől függött : általában .20—30 évig élt. A jobb igáskocsi és a fédereskocsi a szín alatt volt, a használtabb igáskocsinak a szalmakazalban vágtak helyet. A högyölés előtt kivágták a kocsi helyét, gerendákat fektettek rá s azután tetőzték le. A Pusztán használt kocsik nagy része a vásárhelyi Teleki utcai kocsigyárban készült. A kocsigyárat 1923-ban Ács Lajos kocsigyártó, Benkő András kovács, B. Szűcs István fényező és kocsinyerges alapították. Jogilag egyenrangú társak voltak, de hetenként fizetést kaptak mindhárman, a befektetett tőke és a végzett munka arányában. Könyvelőjük is volt. A telek Benkő Andrásé volt. Ezen a kocsigyártó műhely és a kovácsműhely állt, míg a kocsifényező műhely a szomszédban volt. Viszonylag korszerű felszereléssel dolgoztak. A kocsigyártó részlegben villanyerőre berendezett gépek voltak. A kovácsműhely kéttüzel működött. A kocsifényező műhely is a kor színvonalán állt. A gyárban állandóan 10—12 szakmunkás dolgozott. Bár mindhárman kiváló szakemberek voltak, a legképzettebb Ács Lajos mindhárom szakma mestere volt. A könyvelőt is ő irányította. Piacra nem, csak rendelésre dolgoztak. Raktáruk volt, de sohasem tudott megtelni, mert a gyártmányukat elkapkodták. Az igás szekértől a fedeles hintóig mindent készítettek. A készítményeik nagy részét az óriási vásárhelyi határ vette fel, de Szentesről, Orosházáról is kaptak rendelést. Az első 370