Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Hajdú Mihály: A Vásárhelyi-puszta helynevei - I. Történeti áttekintés
A VÁSÁRHELYI-PUSZTA HELYNEVEI HAJDÚ MIHÁLY I. Történeti áttekintés A földrajzi nevek éppen úgy kapcsolatot teremtenek az ember és a táj között, mint a természeti viszonyok, az állat- és növényvilág ismerete. A tudatban meglevő ismereteken kívül azonban nyelvi kifejezői is ennek a kapcsolatnak, s ezzel közvetlenebbe teszik az ember és a táj viszonyát. Ismerősnek ugyanis azt a vidéket tekintjük, amelynek a földrajzi neveit tudjuk, tisztában vagyunk a tereptárgyak, épületek megnevezésével. A földrajzi nevek kutatása, föltárása és vizsgálata azonban több más okból is nagyon fontos. Ilyen a helytörténeti kutatások elősegítése, a nyelvjárástörténeti sajátságok vizsgálata, népességmozgalmi, gazdaságtörténeti kérdésekre való válasz keresése stb. A Vásárhelyi-pusztán különösen érvényes az a megállapítás, hogy a régi dűlőnevek, határrésznevek igen gyorsan eltűnnek a szövetkezeti gazdálkodás, a táblásítások, az egyes földterületeknek számokkal való megnevezése következtében. Továbbá nagymértékben kihalnak a régi népi földrajzi nevek a lakosság kicserélődése miatt is, s ez a régi Vásárhelyipuszta mai viszonyait tekintve különösen jelentős. Ugyanis nem csupán a lakosság kicserélődésével kell számolnunk, hanem a fiatalok zömének a tanyákról való elköltözésével, az idősek kihalásával, a Puszta rohamos elnéptelenedésével is. A régi pusztai iskolák, amelyekbe valaha 80—100 tanuló járt, ma egymás után csukják be kapuikat. A kövesúttól, vasúttól távolabb eső tanyák közül már csak minden nyolcadik-tizedikben laknak emberek. A többi vagy üresen áll, vagy már le is bontották, „rom alatt van", ahogy a pusztaiak mondják. Nyilván új módon, más technikai és társadalmi viszonyok között fog majd itt folyni a termelés, és a régi élet emlékei, velük a régi földrajzi nevek eltűnnek. A hagyományok megmentése, a nép és a nyelv múltjának kutatása országszerte folyik, és nagyon jelentős eredményeket érnek el sokfelé. Nem marad el ezen a téren a Vásárhelyipuszta sem, s ha ezt a kötetet, és Nagy Gyula előző két könyvét 1 tekintjük, nyugodtan mondhatjuk, hogy méltók a szép előzményekhez: Borovszky, Szeremlei, Zsilinszky, Bodnár stb. munkásságához, a jelenkor kutatóinak tevékenysége következtében élen jár ez a vidék. A földrajzi nevek összegyűjtése és megjelentetése azonban még nem történt meg. A Magyar Nyelvtudományi Társaság hódmezővásárhelyi vándorgyűlésén (1972. november havában) megtudhattuk, hogy Bodnár Béla évtizedes munkával egybegyűjtötte Hódmezővásárhely földrajzi neveit, de ennek közreadása különböző okok miatt késik. A környékről csupán Inczefi Géza jelentetett meg részletesen földolgozott jelentős földrajzinév-anyagot előbb Szeged, majd Makó, Földeák és Maroslele helyneveit vizsgálva 2 . 1 Nagy Gyula: Hagyományos földművelés a Vásárhelyi-pusztán. Bp., 1963. Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán. Bp., 1968. 2 Inczefi Géza: Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata. Bp. 71
