Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Hajdú Mihály: A Vásárhelyi-puszta helynevei - I. Történeti áttekintés
Jelen munkámnak elsősorban a mai nevek összegyűjtése és vizsgálata a célja, hiszen a levéltári és a publikált anyag bárki számára később is hozzáférhető, nem kell tartanunk a pusztulásától, kihalásától. A munka folyamán azonban megnéztem a régi térképeket, és a bennük talált helyneveket föl is jegyeztem. A Puszta történetére vonatkozó kutatások során a nyomtatásban megjelent múlt századi munkák adatait is kicéduláztam, és a lehetőségek szerint értékesítettem. A teljes anyag így már bizonyos mértékben történetinek tekinthető, jóllehet az alaposabb levéltári kutatások számtalan, eddig még föl nem derített anyagot hozhatnak a felszínre, de ezek értékesítése a későbbi munkák föladata. Az általam összegyűjtött földrajzi neveket bizonyos szempontból meg is vizsgálom, és a vizsgálat eredményéből megpróbálok néhány törvényszerűséget megállapítani. A Puszta kiosztása előtti időkből elsősorban a régi falvak helyére utaló neveket lehet megtalálni. CSÁNKI már a XV. századból idézi Fecskés, Kutas és Szőllős nevét. (A pontos névalakokat és lelőhelyet az adattár tartalmazza.) VÁLYI ANDRÁS 1796-ban csak Fecskés nevét tartja megemlítésre méltónak, s LIPSZKY Repertóriuma is csak Szőllős nevét vette föl ezen kívül. FÉNYES ELEK 1851-ben Fecskés önálló címszóban szerepeltetése mellett fölsorolja Hódmezővásárhely pusztáit, amelyek közül az általunk vizsgált területre esik Kutas és Szőllős. A múlt századi térképek legtöbbje föltünteti még a fentieken kívül a Szőllősisáncokat, amely most Tatársánc néven ismeretes, valamint a tótkomlósi határnál levő Nagyhajlást, amelyet az adatközlők vagy nem ismertek, vagy a Pusztán kívülre helyeztek. A víznevek közül a Fehér-tó és a Sós-tó szerepel a térképeken általában, s ezeknél sokkal több nevet az általam eddig megvizsgált levéltári iratokban sem találtam. PESTY FRIGYES 1864-ben kelt gyűjtése és különösen SZEREMLEI SAMU Hódmezővásárhely története című ötkötetes munkája már jóval több földrajzi nevet tartalmaz. Ezeknek egy része ma is megvan. SZEREMLEI könyvében azonban szerepelnek olyan helymeghatározások, amelyeknek a nyomai már eltűntek, hiszen igen régiek lehettek, a szilaj-pásztorkodás emlékeit őrizték. „A puszta egyes részeit... leggyakrabban pedig azon törzsökös gazdákról nevezték el, kiknek barma vagy kútja azon vidékre esett. Barom alatt pedig azt a szarvasjószágból álló gulyát értették, melyet az év nagyobb részében éjente is folytonosan a legelőn tartottak, melyet valamelyik öreg gazda nevéről ismertek, a ki t. i. a gulyásnak s a jószágoknak is felügyelője volt. így jöttek létre az efféle elnevezések: Bánfi barom kútja, Zsarkó barom kútja, vagy rövidebben Bánfi barma vagy Bánfi kútja, Zsarkó barma vagy Zsarkó kútja. E barmok és kutak jelölték a pusztai tájakat... 3 A történeti nevek áttekintésekor föltétlenül meg kell állnunk a Puszta kiosztása idején történt hivatalos dűlőnévadásoknál. Ezek vizsgálata nélkül ugyanis nem érthetjük meg a mai népi nevek egy részét. A hagyomány szerint LENGYEI mérnök végezte a földmérési munkákat, az ő érdeme, hogy a pusztai dűlőutak egyenesek, csupán az Orosháza—Tótkomlós közötti kövesútnál törnek meg mintegy 25°-nyi szöggel, de továbbra is egyenesek és párhuzamosak. Számunkra azonban sokkal jelentősebb ennél LENGYEI névadó tevékenysége, amivel megalkotta a Puszta hivatalos névrendszerét. Az általa adott nevek egy része népi névvé vált, más része megzavarta az addig használt természetes névrendszert. Ez azzal kezdődött, hogy a pusztai lakosok általában az utakat, dűlőutakat nevezik el, LENGYEI azonban az utak melletti földcsíkoknak adott nevet, még pedig más nevet az út egyik oldalán levő tanyasornak, s megint mást a másik oldalon levőnek, s ő ezeket nevezte dűlőknek. Tovább bonyolította a dolgot, hogy az elnevezések egy része a népi nevekre alapult. Tudatosan vagy tudat alatt két módon használta föl az addig is élő névanyagot. 1. Egy meglevő név fogalmi körét, vagyis az elnevezett terület határát kiterjesztette. a) Ilyen alapon egy-egy dombról kapta a nevét egy teljes tanyasor. (Pusztai-feketehalomdülő, Pósa-halom-dülő, Kanász-halom-dülő, Aranyad-halom-dülő stb.) 3 Szeremlei Samu: Hód-mező-vásárhely története. Hómezővásárhely, 1900. 1. 24—25. 72
