Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Szabó Ferenc: A Puszta és a közigazgatás. Kardoskút és Székkutas községgé fejlődése - III. A pusztai lakosság elszakadási és önállósulási törekvése a felszabadulás előtt
jellemezte. Vásárhely vezetésében különösen erős volt a görcsös elzárkózás az élet valóságának tudomásul vétele elől. A pusztai lakosság és a város élén álló szűk réteg több irányú érdekellentéte az adott társadalmi helyzetben, a vásárhelyi határ minden áron való egységének fenntartása jegyében feloldhatatlan volt. A felszabadulás után a közigazgatás általános reformja keretében a fél évszázada halmozódó problémákat rövid idő alatt nyugvópontra lehetett juttatni. III. A pusztai lakosság elszakadási és önállósulási törekvései a felszabadulás előtt A Vásárhelytől való elszakadás szándéka jóformán egyidős a Puszta benépesedésével. Párhuzamosan jelentkezett a Puszta jobb közigazgatási ellátását, lakossága jogainak elismertetését célzó törekvésekkel. E konok következetességgel fel-felbukkanó „elszakadási mozgalmak" (maga a város nevezte így őket) tartalma az alapvető azonosságok mellett többszöri módosulást mutat. Az elszakadási és önállósulási szervezkedések leginkább a Puszta keleti felében, az Orosházáról kitelepültek körében, az ő kezdeményezésükre bontakoztak ki. Kardoskút és környéke lakossága volt ebben a tekintetben a városvezetés örökös ellenfele. A Vásárhelyhez szorosan kötődő, közelebb fekvő és jó közlekedési összeköttetéssel rendelkező Vásárhelykutas és az attól északra eső pusztarész kizárólag vásárhelyi származású lakossága, bár jogosan küzdött-kérvényezett, sohasem gondolt az elszakadásra. Kötetünk más fejezetében bőven esik szó a Puszta kétféle népességének életmódbeli, gazdálkodási, szemléleti különbségeiről. Ezek bizonyos szerepét elismerve, itt a sokszor károsnak nevezett kiválási törekvések reális okait, mozgatórugóit keressük. A Vásárhelyi-puszta területén két tanyás mezőváros parasztsága valósította meg a városi ház és a tanya közötti szoros gazdasági-munkaszervezési-települési egységet, 61 , a pusztai tanyabirtokosok származása szerint: elsősorban Vásárhelyé, másodsorban Orosházáé. A Puszta keleti harmada már olyan távolságra (40—50 km) esett az anyavárostól, amely nagyon nehézzé tette a vásárhelyi városi ház és a pusztai tanya kapcsolatának életképes, mindennapi érvényesülését. Az Orosháza—Tótkomlós közötti út két oldalán fekvő pusztarészre települt orosháziak számára minden szempontból a közeli (6—12 km) Orosháza volt az anyaváros. Az ugyanott élő vásárhelyieket a családi kapcsolatok, hagyományok szorosan és egyértelműen, a közigazgatási kötelékek hasonló módon, a gazdasági és napi gyakorlati tényezők viszont csak kisebb részben fűzték a távoli Vásárhelyhez. Ez utóbbiak tekintetében ők is Orosháza vonzáskörében éltek, könnyen elérhették annak piacát, boltjait, ott találhattak legközelebb orvost, patikát, egy ideig egyházi szolgáltatást,, temetőt is. A mindennapi célszerűséget a Puszta keleti felének lakossága származásától függetlenül, egységesen követte. A város történetileg kialakult közigazgatási határaival, a belterület és a tanyavilág egykori gazdasági egységével nem törődött. Orosháza közelsége magyarázza, hogy a lehetőségeket kihasználva a Puszta keleti része az adminisztráció egyes dolgaiban is oda vonzódott. Jó példa erre : a keleti rész vásárhelyi reformátusai már 1862-ben 65 születést és 12 halálozást anyakönyveztettek az alighogy megalakult orosházi református egyházközségnél. 1885-ben egy év alatt 116 puszta újszülöttet hoztak keresztelésre az orosházi református egyházhoz. 62 Az elszakadás gondolatának legelső jelentkezése is egyházi kötődésű. Az 1880-as évek elejétől fogva több évtizedes vita folyt akörül, hogy a Pusztára települt evangélikus 61 Erdei Ferenc: Magyar tanyák. Bp. 1942. 154—155, 161, 252—253. " Veres József: Orosháza történeti és statisztikai adatok alapján. 2. kiad. Orosháza, 1934. 129. 62
