Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 2. A lakodalom

Borral jön vissza legközelebb a vőfély. Kíséretével együtt azokat a borokat hozza, amelyeket a vendégek hoztak magukkal. Szokás ugyanis, hogy mindenki visz a lakodalomba egy üveg bort, amire ráírja a nevét, hogy mint a tortát, megtalálják, ha rá kerül a sor. Természetesen, a bort is be kell köszönteni. Mikor Noé apánk Isten parancsára A vízözön elől futott a bárkába, Minden állatfajtából, növényből vitt egyet, Hogy a vész után ne nélkülözzenek. Ámde legbölcsebben mégiscsak azt tette, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette. Néki köszönhető, hogy a bort ismerjük, Melyből vígságunkat, kedvünket szerezzük. Itt van hát a jó bor, öntsünk a pohárba, S igyunk Noé apánk emiékire máma. Hogy szőlőt termesztett, legyen érte hála, Néki köszönhető szívünk vigassága. Éljsn! A zenészek abbahagyják a muzsikálást, és míg a vendégsereg süteményt eszik, addig ők is megvacsoráznak. A menyasszony a hatalmas menyasszonyi tortából mely — mint már említettük —, ha cukrász készíti, pörkölt torta, ha a keresztanyja, akkor piskótatorta — sorra kínálja a vendégeket, az ő tálcájára is ad mindenki egy szelet tortát. A vőlegény ugyanakkor egy-két pohár borral kínálja végig a férfivendégeket, de természetesen ő nem iszik, csak ahol nagyon erőszakolják és nem akarják megérteni, hogy a vőlegénynek illik józanul maradni. Amikor már mindenki „púpra lakott", a lakodalomnak egy igen érdekes mozzanata következik: a szakácsnők tánca. Nótaszó mellett jönnek be, kezükben valamilyen konyhai eszközzel, és tánc közben hadonásznak, jujgatnak. A násznép meg szokta őket tapsolni, ami nemcsak a táncnak szól, hanem a finom vacsorának is. Alighogy kivonul a menet, a vőfély visszatér a főszakácsnővel, akinek a keze be van bugyolálva fehér szakajtóruhával. Egyik kezében valami öblös tálféle, másikban nagy fakanál van. A kásapénz-szedés következik, rigmussal kísérve: Halljunk szót uraim, én ismét papolok, Szegény szakácsnénknak ügyében felállók. Addig, jó uraim, tőle meg se válok, Míg meg nem nyerem azt, amiért instálok. Bezzeg násznagy uram, szomorú hír vagyon, A szakácsné asszony keze sebes nagyon. Szegény, hogy a kását ott künn kevergette, A jobb kezét a tűz szörnyen megégette. íme a szakácsnénk ő nagy kanalával, Jobb kezét forgatja szörnyű fájdalommal. De még ami nagyobb: sánta is lábára, Mert a kása fröccsent mind az öt ujjára. Tehát jó uraim, bugyellárist nyissanak, Kis bankót, nagy bankót tányérra rakjanak. Hogy mérges sebei hamar begyógyuljanak. Éljen! A vacsora ezzel befejeződött, kezdődik a tánc. Úgy illik, hogy a vőlegény és a menyaszszony kezdje, de azon nyomban mások is fölkerekednek, és frissen táncolnak. A táncot néha 516