Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 2. A lakodalom

megszakítja a vőfély mondókája, melyben a pártában maradt lányokhoz szól, vagy a házasulandó legényekhez, vagy éppen intelmeket mond az új párhoz. A mulatók közben kurjongatnak is, ilyenféléket: — Kicsi nekem ez a ház, Kirúgom az ódalát! — Ez a lábam, ez, ez ez Jobban járja, mint emez! — Fehér rózsa, tulipán, Húzd a nótám, te cigány! Éjfél előtt nem sokkal kezdődik a menyasszonytánc. A vőfély a násznagyokat egy asztalhoz ülteti, amelyre szitát tesznek, amibe majd a pénzt dobálják azok, akik a menyaszszonnyal táncolnak. A táncot a vőfély kezdi, de előbb rigmust mond: ím, itt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyasszonyfejjel még egyet mulasson. Táncoljon most véle mindenki egy kurtát, De le ne tiporják a cipőjének sarkát. Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták, Aztán majd tömjék meg forinttal a markát. Az asztalon van egy rosta meg egy tányér. Én kezdem a táncot, a többi meg ráér. Addig menjenek el forintért, fillérért, Húzd rá Jóska komám az új házaspárért! Éljen! Pénzt tesz a szitába, és lassú csárdást táncol a menyasszonnyal. Büszkén megforgatja erre is, arra is, majd kis idő után elkiáltja magát : „Eladó a menyasszony, ez a csárdás kisasszony!" Szépen sorjában megtáncoltatják a vendégek a menyasszonyt, mindenki pénzt tesz a szitába. Szokás, hogy a menyasszonyt „leültetik". Ez azt jelenti, hogy valaki, aki éppen táncolt vele, egy bizonyos nagyobb összeget tesz a szitába, és azt mondja: „Száz forintért ül a menyasszony." Addig ül, míg valaki ki nem váltja. Szégyen volna a rokonságra nézve, ha ülve maradna, ezért mindig akad, aki kiváltja, és akkor folytatódhat a tánc, míg valaki újra le nem ülteti. A menyasszonyt — miután jól kitáncolta magát, rendszerint a vőlegény szokta kiszöktetni a táncolók gyűrűjéből, vállalva azokat az ütlegeket, amit szökés közben kap. A násznép ezután újra vegyesen táncol, egészen addig, míg meg nem jelenik az új asszony, akit közben odakint felöltöztettek. Az átöltöztetésnél jelen van a menyasszony anyja, keresztanyja, az első koszorúslány, a varrónő és még néhányan a rokonságból. Az öltöztető aszszonyok az ajtót söprűvel őrzik, még a vőlegényt se engedik be, míg a menyasszony fel nincs konytyolva, és a fejét be nem kötötték piros-fehér babos kendővel. A férfiak közben huncutkodnak. Leselkednek, igyekeznek kinyitni az ajtót, és ha sikerül, gyenge tökből készített emberfejet dobnak a menyasszony ölébe. Megpróbálnak az ablakon át behatolni, de csúnyán megsöprűzik őket. Mikor az öltöztetéssel készen vannak, az őrző asszony félrenéz, és a vőlegény ismét ellophatja a menyasszonyt, aki most már „új asszony," és kézen fogva térnek vissza a táncolók közé. A kontyoló asszonyok a söprűvel kergetik őket, de menedéket találnak a násznagyoknál, és kéznél van a vőfély is, aki újabb köszöntőt mond : 517