Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 2. A lakodalom

Érdemes vendégek, nem üresen jöttem, Levessel terhelve vagyon mindkét kezem. De mielőtt hozzányúlnának a kanálhoz, Buzgó szívvel emeljék kezüket imához. De hogy én itt hosszan ne papoljak, És a forró táltól sebeket ne kapjak, Vegyék el kezemből ezt a forró tálat, Amit már ujjaim nemigen állnak. A hátam mögött még jópár leány vagyon, Azoknak is kezét süti igen nagyon. Ne tántorogjon most előttem senki, Mert a nyakát rögtön leforrázom neki. Itt a jó leves, melyet adott a jó hús, Ezért senkinek a szíve ne legyen bús. Nosza muzsikusok, hadd szóljon a víg tus, A beszédem után húzzátok a Himnuszt! Éljen! Amikor a Himnuszt elénekelték, a vőfély jó étvágyat kíván. A fiatal párnak csak egy terítéket tettek. Kérnék a másikat, de a vőfély figyelmezteti őket, hogy az életben ennél nagyobb nehézségeket is le kell majd még gyűrniük. A vendégsereg jót mulat, ahogy a fiatalok egy tányérból esznek. A Himnusz eléneklése az emlékezettel elérhető legrégibb időktől szokás. Az 1930-as évekig imádkoztak is a vacsora előtt, rendszerint azonban csak akkor, ha a pap is ott volt a lakodalomban. A leves után a legtöbb helyen a paprikás következik, borjú- vagy birkahúsból. Meg kell jegyeznünk, hogy a lakodalmak hagyományos étrendje az idők folyamán változott. Még az 1910-es években is gyakori volt az olyan lakodalom, ahol levest nem főztek, hanem birkapaprikással kezdődött az étrend. Savanyúság volt hozzá. Ezt sült pulyka és sült disznóhús követte, bor és sütemények: perec, kulcsos kalács, valamint édes sütemények. Volt ahol a vacsora előtt pálinkát is ittak. Később általánossá vált a tyúkhussal készült csigaleves, amit marhapaprikás követ savanyúsággal: majd sült pulyka, tyúkhús, kacsapecsenye, befőttel. A süteményfélék választéka is bővült, elsősorban a tortával, és más igényesebb aprósüteménnyel. A paprikást is szép szavak kíséretében tálalják fel: Ismét megérkeztem, uraim sokára, De merem mondani, nem jártam hiába. Mert jó étket hoztam valójában, Mely első étek az étkek sorában. Ezen eledelért nagy próbát is tettem, Egy szilaj bikával hét nap verekedtem. Kicsinyben múlt, hogy fogam ott nem feledtem, De oda se néki, csakhogy legyőzhettem. Gyönge hús ez itten jó savanyúsággal, Csak tizenhat tavaszt ért meg az anyjával. Gyöngesége miatt szénát nem ehetett, Szegény gyönge jószág, csak korpát nyelhetett. Itt a jó paprikás, uraim vegyétek, Széles jó étvágyat kívánok, egyétek! Éljen! 33* 515