Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 2. A lakodalom

Ma már más a rend, alkalmazkodik az országos sablonhoz: elöl a vőfély halad, majd a vőlegény a násznagyával, a menyasszony a násznagyával, a koszorúslányok a legényekkel és utánuk vegyesen a násznép. Ezt a rendet akkor is követik, ha kocsin és hintón mennek az esküvőre. Az esküvő után, miközben a templom ajtajában gratulálnak az ifjú párnak, folytatódik a jó hangulat, amit újabb kurjongások is jeleznek: — Se a barát, se a pap Minket el nem választhat! — Ugyë Pista fáj a szived, Hogy nem lëtt a Marcsa tied!? — Itt az öröm, itt a haszon, Megesküdött a menyasszony! A visszaindulásig a templomajtónál zsákokból vagy szakajtókból a vásárhelyiek perecet, az orosháziak kulcsoskalács-darabokat vagy fölszelt „mënyecskekonty" kalácsot szoktak osztogatni a bámészlkodó gyerekeknek. A kalácsot vagy kézbe adják, vagy dobják. Ugyancsak szoktak aprópénzt is szétszórni a nézelődök között. Van amikor demizsonból megkínálják a felnőtteket is. A visszaindulás előtt a vőfély szót kér a templom lépcsőjén: — Csendet kérek, még egypár beszédet én is mondanék. Mivelhogy itt tisztelettel sokan megnézték az új párt, köszönettel vagyunk. Ennek tiszteletére a mennyei útról áldottak legyetek. De most már nem beszélek tovább ; csak azt sajnálom, hogy a nagy bámulásba ki nem pállott a szájuk. Ha kocsikkal vannak, az induláskor az első kocsis fölnyújtja az ostrorát, és keresztbefordul a menet előtt kocsijával, hogy akadályozza az indulást. Ilyenkor elmennek a vőlegényhez és megkérdezik, hogy nehezen várja-e a másnap reggelt. Nevében rendszerint a vőfély válaszol: — Hát türelmetlen vagyok, de az nem tartozik hozzátok. A nászéjszakán majd elválik minden! Most már elindul a menet. Mikor a templomból a lakodalmas házhoz (olvasókörhöz, vendéglőhöz) érnek, a vőfély beköszöntőt mond, melyben a menyasszony nevében szól a vőlegény szüleihez. Beszédében szüleinek nevezi őket, és kéri: ...Nyissák fel hát szüleink karjukat, Fogadjanak be, mint tulajdon lányukat. Kérem Istenemet, hogy hű és jó lehessek, Hogy szeretetükből soha ki ne essek. A vőlegény szülei megölelik, megcsókolják, lányukká fogadják a menyasszonyt. A vőfély ezután a násznagynak adja át az ifjú párt, mert neki a vacsora körül lesz dolga : Szerencsés jóestét, násznagy uraimék! Végére jutottunk e hosszú útnak, Alázattal kérem a jelenvalókat, Hallgassák meg egynéhány szavamat. A mi kis seregünk, mely odakint vagyon, E hosszú utunkon elfáradott nagyon. Fogadják szívesen vidám hajlékukban, Részeltessék őket jó mulatságokban. 33 513