Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Szép, különös, érdekes - Beck Zoltán: Az élet nagy eseményei - Az élet nagy eseményei - II. Házasság és lakodalom - 1. Készülődés a házaséletre

— Jó szívvel vëszik-ë, ha eljárogatnék magukhoz? Ha nem volt ellene kifogás, akkor a lány apja így válaszolt: — Hát, megengeggyük, ha jó szívvel gyüssz! Az ilyen válasz hallatán a legény is meg a lány is megkönnyebbült, hiszen nem lehetett előre tudni, hogy mi lesz a család állásfoglalása. A legény látogatása után nemsokára, — egy-két héten belül — elküldte a ködmönös asszonyt vagy a ködmönös embert, a kérőt, aki az ünneplő ruhájába öltözött. Rendszerint keddi napon mentek kérni, hogy kedvesen fogadják őket, de a vasárnap volt a legalkalmasabb. Mikor meglátták ezeket a tisztükről közismert kérőket, figyelték, hogy hová mennek. — Mén a ködmönös valakihön! — mondták. Akkor is ködmönösnek nevezték, ha az illetőn nem ködmön volt. Ha messzebbre kellett menni, akkor a ködmönöst „parádéba vitték:" fédères kocsiba, vagy parádés kocsiba ültették, a hátsó ülésre. A legény nem ment ilyenkor vele; neki csak a kérést követő vasárnapon illett elmenni. Ha úgy hívták, akkor már ebédre, ha nem, akkor csak délután. A leánykérés különbözőképpen történt. Volt, hogy nem rukkoltak ki mindjárt a kéréssel, hanem előbb beszélgettek egy kicsit. Máskor kereken jövetele céljával kezdte a mondókáját a kérő — hiszen úgyis tudták, hogy miről van szó. A lány közben a konyhában volt, majd csak később hívta be az anyja, hogy ő is véleményt mondhasson — egy halk „igen"-nel. Módosabb helyeken inkább rokont kértek meg a leánykérésre; „annak nagyobb a tekintéje." Szegény helyen, ahol a kérőnek nemigen tudtak volna fizetni, a szomszéd vállalta a kérő szerepét. Az is előfordult, hogy maga a legény ment lányt kérni. A leánykérést a jegyváltás, más szóval az eljegyzés követi. Külön szertartás ez, melynek során a rokonság körében nyilvánosságra hozzák a fiatalok és családjaik szándékát. A lányos háznál szokták rendezni, nagy vacsorával. Már délután gyülekezik a rokonság, szomszédok és kalácsot eszegetnek, borozgatnak, beszélgetnek. Este pedig vacsorához ülnek. A vacsora megkezdése előtt a legény apja szokta bejelenteni a fiatalok szándékát. Az apa a leendő násza mellett ül, mert csak így lesz szerencsés a fiatalok házassága. Felszólalását követően a fiatalok eljegyzik egymást. Régen jegykendőt ajándékoztak egymásnak, a vőlegény pedig még jegypénzt is adott, a gazdagságához mérten. A menyasszonytól még egy fehér inget is kapott, amit a lakodalomkor vett fel : abban lett új ember. Újabban minden más ajándékot háttérbe szorított a gyűrű; karikagyűrűt húztak egymás ujjára, a vőlegény pedig még egy másik — köves vagy pecsétgyűrűt — úgynevezett kísérőgyűrűt ajándékoz a menyasszonyának. A jegyváltás gyakran történt valamilyen jeles családi alkalomkor; a menyasszony vagy a vőlegény születésnapján vagy névnapján, hogy ezzel is emlékezetesebb maradjon. Nagyritkán előfordult, hogy a jegyesség felbomlott. A jegyet ilyenkor mindegyik fél megtartotta magának. Több érdekes eseményt emlegetnek ezzel kapcsolatosan. Még a századforduló táján történt, hogy egy A. nevű parasztlegény jegyet váltott egy parasztlánnyal. A jegyességük felbomlott, s a jegykendő a vőlegénynél maradt. Mikor az új menyasszonya ágyáért mentek, hogy a régit csúffá tegye, a kendőt ráterítette a két lóra úgy, hogy rojtjaival a ló szerszámához kötözte. Az így kifeszített kendőt az ostorral cafatokra verte. ' Egy másik legény meg (Fekete Sándor öregbátyja) úgy tette csúffá az elhagyott menyaszszonyt, hogy a tőle kapott jegykendőt a csizmájába kapcarongynak használta, mikor az új menyasszonyához járt, mégpedig úgy, hogy a rojt kilógott a csizmából. Az eljegyzéstől kezdve a vőlegénynek jogai vannak, melyek azt a célt szolgálják, hogy vigyázhasson a menyasszonyára. Bármikor meglátogathatja a menyasszonyát, azzal a megszorítással, hogy este tíz óra után nem maradhat. Mikor ez az idő eljön, a lány fölveszi a nagykendőjét, és kikíséri a legényt a konyha ajtajáig, ahol rövid búcsúzkodás után elköszönnek egymástól. A lánynak az eljegyzéstől kezdve több kötöttsége van. Nem mehet a leánypajtásaihoz, és a bálba is csak a vőlegényével. Ha a vőlegénye nem táncoltatja, akkor 506