Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 1. A körök mindennapi élete
III. Élet a körökben 1. A körök mindennapi élete Az olvasókörökben főleg csütörtökön délután és vasárnap folyt az élet, különösen, ha nem volt sürgős munka, vagy rossz volt az idő. Mindkét napon éjfél körül volt a záróra. Vasárnap délután sokkal többen voltak, mint csütörtökön, de a délelőtt „nem sokat ért", mert a férfiak akkor borotválkoztak és tisztálkodtak. Barackoson pedig sokan templomba mentek. Mágocsoldalon a régi körben csak piros betűs napokon jöttek össze, ezenkívül áldozócsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton. De az uj kör mindennap nyitva volt, mikor meddig: hétköznap este 10-ig, vasárnap pedig éjfélig. Aranyadhalmon csütörtökön és szombat este, valamint vasárnap látogathatták a tagok a kört. Ahol a szolga a körnél lakott, oda mindennap lehetett menni. Sóstóparton, ha a szélmalomban 5—6 tag összegyűlt, más napokon is mehettek a körbe. Idegen csak tagok jelenlétében mehetett. Három-négy látogatás után felszólították, hogy lépjen be. Máshol nem hallottuk ilyenről. Az egyik helyen télen a gondnok gyújtott be, kiadta a fát a szolgának és tüzelt addig, míg nem érkezett valaki. Máshol a szolga vagy az első vendég gyújtott be. Hogy vasárnaponként hányan látogatták a pusztai köröket, az a tagok létszámától, az időtől és még más tényezőtől is függött. Barackoson egy-egy vasárnap és ünnepnap 40— 50 ember is összegyűlt, ott százon felül volt a tagok száma. A Pusztaszéli, más néven Pusztakutasi Olvasókörben pedig voltak olyan vasárnapok, amikor 100-an is összegyűltek. Pecercésháton a 76 tagból vasárnap este 35—40 tag is összejött. Tatársáncon a 100 tagból vasárnaponként 30—40 volt jelen. Aranyadhalmon is hasonló volt a helyzet. A kisebb taglétszámú Csajági Körben csütörtökként 10—15 és vasárnaponként 20—25 ember verődött össze. A körök látogatottsága szempontjából nagyon fontos volt az italárusítási engedély megszerzése. Az italárusításnak fokozatai voltak: Az első időkben italt nem mértek a körökben. Kakasszéken mindvégig csak rendezvények alkalmából kértek és kaptak engedélyt italmérésre, s csak r 24 óráig volt szabad italt kiszolgálni. Ha maradt, beszerzési áron szétosztották a tagok között. Később a legtöbb körben piros betűs napokon korlátlanul mérték az italt. Eldugottabb helyeken — így Pusztafeketehalmon — „suba alatt" csütörtökön este is mérték. A Mágocsoldali Körben mindig vezetőségi tag vállalta el az italmérést. A raktár kulcsa a borkimérőnél volt. Nem kapott díjazást, de úgymond: „A nyomtató lónak nem szokás bekötni a száját!" Az italmérőnek csaposai is voltak: a bornál egy s a sörnél kettő. Borból fél liternél kevesebbet nem adtak, nem poharazták. A sört poharazták. Miután a sör kapósabb volt — különösen nyáron —, azért kellett két csapos. Héjjá Antal szerint hétköznap azért nem volt italmérés, mert a piaci napon (csütörtökön) Orosházától a körig legalább 6 kocsmába térhettek be a piacozók. Különösen a vásárhelyi származásúak be is tértek. (Ilyen útba eső kocsma volt többek között a Nagybetűs ; azért hívták így, mert a cégérén a Nagy Albert név csupa nagybetűvel volt kipingálva.) A Pusztáról nem minden héten mentek be a piacra Vásárhelyre vagy Orosházára, ezért emberi szóra éhezve elmentek a körbe, sokszor csak beszélgetni. Legtöbbször elolvasták az újságokat is. Rendszerint az egész heti újságot átböngészték. Ha többen olvasták, cserélgették. A Vásárhelyi Újság, a Reggeli Újság, az Orosházi Friss Hírek és az Orosházi Friss Újság legtöbb körbe járt. Ezenkívül néhol a Pesti Hírlapot is meg lehetett találni. Sok kör járatta a Tolnai Világlapját. Tatársáncra a Mátyás Diák is járt. Az újságokat az olvasóteremben az asztalra kirakták. Az év végén elárverezték. Összefogtak egy csomót és pengő volt a kikiáltási ár. Legszívesebben biliárdoztak. „Fene tuggya, mi jó volt benne!" — mondták. Néha-néha, 389
