Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 1. A körök mindennapi élete

amikor ital is volt, éjfélig is elbiliárdoztak, így szívesebben játszottak. A nyereséget közösen itták meg. Barackoson Kiss Ferenc, Fejes Zoltán, Székely Imre voltak a biliárdozás mesterei, de Szántay István is jól biliárdozott. Pósahalmon Ambrus László, Rácz Sándor és Török Imre voltak a nagy biliárdosok. Körültoporogták az asztalt sokszor éjfélig, néha azon vették észre magukat, hogy virrad. „Hejnye, gyerünk haza, mer má röggel van!" Az igazi biliárdos csak akkor ült le kártyázni, ha nem volt biliárd-partnere. Volt, aki pénzre lökte a dákot. A gyulamezei szivaros Gombkötő István (családtalan, jómódú ember volt, mindig szivarozott) annyira szeretett biliárdozni, hogy asztalt ajándékozott az Aranyadhalmi Körnek, azzal a kikötéssel, hogy neki a partikért ne kelljen fizetni. Herczegh Sándor és Sin Lajos tudtak Aranyadhalmon nagyon biliárdozni. Sokszor rájuk virradt a nap. Az egyik helyen az asszony belenyugodott, a másik helyen egy kis pörpatvar volt miatta. Az orosházi asszonyok inkább bözrenkettek, a vásárhelyi asszonyok nem hajtották annyira az embert. A szenvedélyes biliárdosok egész nap, néha még éjszaka is lökdöstek a dákot. Nem unták meg körüljárni az asztalt, nem is ettek közben. A szenvedélyes játékosnak az evés nem fontos. Mindig volt nézőközönségük. Három-négy parti után sokszor összeeresztették a két legjobbat. Legtöbbször szép és izgalmas volt a játékuk. A nézők két táborra oszlottak: „Most üzs mëg, most erőssen" — súgták. Barackoson májusban és augusztusban versenyt is rendeztek: birka volt az első díj. Más körökben is rendeztek biliárdversenyt. Úgy tudjuk, hogy Mágocsoldalon nem volt biliárdasztal, de kevés ilyen kör volt. Kardoskúton hamarosan másik asztalt is vettek, mert egy kevésnek bizonyult. Sokszor mindkét asztal foglalt volt. Ha a fogyasztott italt többen fizették, akkor a játszó párok cserélődtek, mert mindenki játszani akart. Kardoskúton tanult meg Lőrincz János is biliárdozni. Alig ért fel az asztalig, már ott ólálkodott, pedig az apja nem nagyon engedte. Kártyázni is nagyon szerettek, de nem minden körben engedték meg. Az olyan helyeken „suba alatt" kártyáztak. Miután a kör vezetősége is benne volt, a tiltásnak nem volt foganatja. A kártyások egy része kártyabolond volt. Sokszor éjfélig, sőt hajnalig verték a lapot. Volt olyan is, aki csak másnap délben hagyta abba. Pusztafeketehalmon az öreg Szél Sándor, Szél Imre, Rostás Sándor volt ilyen. Volt közöttük szegény is, gazdag is. Eldugott helyen — így Aranyadhalmon is — záróra után is ütötték a blattot. Különösen Kocsis János volt a nagy kártyás. Az a hír járta róla, hogy Kártyásra változtatja a nevét. Barackoson Molnár Sándor, Szántay István, Székely Imre jeleskedett. Legtöbbször pénzre, de csak kis pénzre kártyáztak. Ha valaki egy üvegre való bort nyert, közösen megitták. Karácsony tájékán dióra kártyáztak. Pósahalmon pénzre nem volt szabad kártyázni, azért a szomszédoknál egész éjjel verték, hol ide, hol oda mentek kártyázni. Ahol túlnyomórészt orosházi származásúak laktak, ott a körben csak kevesen kártyáztak : az orosháziak még kis pénzre sem szerettek kártyázni. A vásárhelyi emberek már jobban kedvelték. Ha a körben nagyobb társaság gyűlt össze, akkor a nagy többség nem kártyázott, hanem biliárdozott vagy a kártyázóknak drukkolt. Több olvasókörben kézi kugli is volt. Barackoson az olvasóteremben zsinegen járó kugli várta a kuglizókat. Mágocsoldalon kézi kugli, a Csajági Körben csak asztali kugli volt. Jó időben azonban az udvaron kugliztak — ha volt kuglipálya. Barackoson az udvaron szabályos kuglipályán játszhattak, Pecercésháton nyitott kuglipálya volt. Mágocsoldalon, Pusztafeketehalmon a teteje hiányzott, de a kugli visszagurult. Szerettek kuglizni, már reggel elkezdték és sötét estig játszottak. Alig látták a babákat, de nehezen akartak felhagyni vele. Ahol kuglipálya volt, ősszel-tavasszal versenyeket rendeztek. Bárány vagy malac volt az az első díj : mikor minek volt az ideje. Kevesen sakkoztak. A legjobb sakkozók a Kardoskúti Körben voltak: Bálint IstvánHéjjá András, Héjjá Bálint, pipás Gombkötő István, Győri Pál, Juhász Nagy Vilmos haladtak az élen. A kardoskútiak megyei viszonylatban is jól sakkoztak. Aranyadhalmon a sakkot Juhász Nagy Vilmos kedveltette meg. Barackoson is több jó sakkozó volt : így Göndös 390