Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - II. A körök szervezete

Ha juhot nem, hát a juhtalpát. Addig is, míg jobb verset faragok, Tiszteletem írva és küldve maradok Kardoskút, 1940. Szántay István A pusztai tanítók ritkán vállaltak tisztséget az olvasókörökben, de általában részt vettek azok életében, sok esetben az irányításában is. Közülük csak Veres Borcsa Mihályt és Simándi Bélát mutatjuk be: Veres Borcsa Mihály évtizedekig működött a Pusztán. Sokan jártak a keze alá. Szerették, mert nagyon jó ember, népszerű tanító volt. Tréfás, vígkedélyű volt. A lányok veszekedtek azon, hogy bálban, majálison ki táncoljon vele. Sokáig a Kardoskúti Olvasókör jegyzője is volt, a járlatírást is ő végezte. Simándi Béla néhány évet töltött az aranyadhalmi iskolában. Különösen az iskolán kívüli tevékenysége volt kiemelkedő. Az Aranyadhalmi Olvasókör életét is a szívén viselte. Budapestről színészeket hozatott a műkedvelők irányítására. Ő szervezte meg a vásárhelykutasi írótalálkozót, irodalmi munkásságot is folytatott. A Kis Újságba gyakran írt paraszttémájú cikkeket. Tanyai írások címmel kéthetenként megjelenő újságot is szerkesztett, amelybe parasztok is írtak. Két évben Tanyai Kalendáriumot is készített, Gyónás címmel verseskötetet írt. A mai puszta címmel pedig tanulmánya jelent meg. Irodalmi munkásságánál jelentősebb volt az, hogy a magára hagyott parasztság mellé állt. Alapszabály szerint mindenki, s így a föld nélküli is tagja lehetett a körnek. A tagság azonban majdnem kizárólag kisebb-nagyobb földdel rendelkező parasztokból tevődött össze. Nem egy körnek azonban néhány tanyás, napszámosember is tagja volt. Néhol még választmányi tag is volt föld nélküli: így pl. Fecskésen Buzi Ferenc gulyás. Béres alig volt a tagok között. Különösen oda nem mentek, ahol nem volt ifjúsági csoport. A béresek nem is érezték jól magukat a gazdák között. A béresek azért sem látogathatták a köröket, mert bár vasárnap nem dolgoztak a mezőn, de a jószágot nekik kellett ellátni. Legtöbbször egy, legfeljebb két évig szolgáltak egy gazdánál s azután sokszor még a környékről is elmentek. 18 éven aluli nem is lehetett tag. A Kakasszéki Körnek néhány béres tagja is volt. : Buzi Pál, Olasz Tamás gazdák béresei és C. Molnár Imre tanyás. A tagok vallási megoszlása nem zavarta a körben folyó életet, a vallási összetételre csak két olvasókörnél : Csajágon és Sóstóparton kellett figyelni. Az olvasókör katolikus jellegét legjobban a Sóstóparti Körben domborították ki, Pap Lukács István szerint ugyanis az nem polgári, hanem katolikus kör volt, mert az alapító tagok kivétel nélkül katolikusok voltak. Vezetőségi tag csak katolikus lehetett. A más vallásúak csak pártoló tagok voltak. A környék módosabb református gazdái szerették volna, ha ők is szerepet kapnak a kör vezetésében. Gyűlések alkalmából szóvá is tették : a kör alakuljon át polgári körré, de javaslatuk nem járt sikerrel. 1945 után szűnt meg a kör katolikus jellege. Udvari József így jellemezte ezt a kört: „Felekezeti kör volt s az már mindjárt ütött rajta!" Egy-egy kör felszentelése nagy ünnepséggel járt. Azon olyan sokan vettek részt, hogy sátrat is ütöttek. Elnök Udvari József jól emlékszik, hogy a Csajági Kört 1925-ben, áldozócsütörtökön szentelték fel. Délelőtt mise volt az iskolában, utána közebéd következett a nagyteremben és a sátorban. A főispán, polgármester, a szomszédos olvasókörök elnökei és az iskolák tanítói is jelen voltak. Délután kötetlenül szórakoztak, este pedig vacsora után táncoltak. Mágocsoldalon a kör megnyitásán zászlót is szenteltek. A zászlószegeket megváltották s neveiket a zászlószegre bevésették. 388