Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Pusztai mestereknél

bognárja, kovácsa volt. A kialkudott évi keretbért „újkor" fizették gabonában. Mindent javított a mester, de újat külön díjért készített. Az egyezség csak javításra vonatkozott. Egy időben a Pusztán furuscigányok is dolgoztak. A Gyöngyösi-féle szélmalom melletti disznóólban volt a műhelyük. A nagyobbacska disznóólat kitakarítás után vettek birtokukba. Az őrlettetőknek ajánlották a kész munkáikat : fúrót, kalapácsot. Tepsit nem készítettek, bádogosmunkát nem vállaltak. Az öreg cigány nagyon jó kovács volt. Nagyon, szeretett dolgozni, de inni is. Csak pálinkát ivott, mindig dalolva jött a kocsmából. Útközben meg-megállt, letette a kalapját a földre, körültáncolta s azután ment tovább. Nem volt duhaj, nem bántott senkit s a környéken sem tűnt el semmi sem. Olyan éles harapófogót készített, ha szeget húztak vele, vigyázni kellett, hogy le ne harapja a szeg fejét. Úgy megélezte az öreg a fúrót, hogy nem volt olyan kemény, feketeföldi akác, amelyet egyből át ne fúrt volna. A fiai már nem értek „sömmit!" Miután a cigánykovácsok általában kész árut készítettek, gazdasági eszközöket, szerszámokat nem javítottak, a parasztok nem látogatták a műhelyüket. A parasztemberek őrletéskor leadták a munkát s egy másik alkalommal átvették. De kíváncsiságból benéztek. így tett Olasz Ernő is. Egyszer csak futtában nézett be. A műhelyben az öreg a két fiával dolgozott. Felszerelésük: fújtató, üllő, aprószerszámok: fogó, meg „fenemindön" volt. A munkapad és satu hiányzott, mert a cigány csak olyant szeretett készíteni, ami könnyen hajlott. Néha olyan füstöt csaptak, hogy még ők sem bírták ki. Legérdekesebb szerszámuk a fújtató volt, ők készítették. A tömlője birkabőrből készült. Drót segítségével a padlás gerendáihoz akasztották fel. A tömlő közvetlenül a föld felett csüngött. Szorosan a tömlő mellett dróton egy jókora vasgolyó függött. A vasgolyóra egy drótot kötöttek, amelynek a végét a cigány a keze fejére húzta. A fújtató ember a golyót maga felé húzta, majd hirtelen visszaeresztette. A golyó nekiütődött a levegővel teli tömlőnek, amelyből levegőt nyomott ki. A kiszorított levegő egy vascsövön keresztül a tűzbe került. Csak úgy szálltak ilyenkor a szikrák. Hiccre ki tudták tüzesíteni a vasat. A tömlő a levegőt egy másik csövön szippantotta be. Mindkét csövön bizonnyára egy-egy szelep is volt. Kisszéken ülve fújtattak. Az üllő a műhely közepén állt, mellette tégla között égett a tűz. Egy kotlában vizet tartottak és abban edzette a mester a fúrókat. Olasz Emő megfigyelte, hogy egy elpattant kocsiféderből — amit rendszerint elkunyeráltak — hogyan készített vonókést. Eladó szerszámaik is voltak. Ezeket összecsomagolták és vitték tanyasort. A fúrókat nagyon olcsón adták: valami kis élelmiszerért vagy egy kis pénzért. Ha pénzben meg is alkudtak, rendszerint kértek rá egy kis avas szalonnát, vagy egy kis kenyeret. Mindig kaptak. A Pusztán is akadtak olyanok, akik nem becsülték a cigányokat. Ilyen volt Varga Pista is. Ládáék üres istállójában télire egy cigánycsalád telepedett be. Almot kaptak a két ló alá, de takarmányt nem. A takarmányt úgy kéregették össze. Egyik ilyen kéregetőút alkalmából Varga Pista durva tréfát űzött velük. Adott egy kötél árpaszalmát s amikor a bejárón vitte a cigány, utána lopakodott, meggyújtotta. Sohasem ment hozzá többet takarmányért, de Varga Pista is levizsgázott emberségből. Kardoskúton Lőrincz János cipészmester műhelyébe is sokan jártak. A családja Pusztaföldvárról került Kardoskútra. Az apja ott egyházfi és az olvasókör szolgája lett. Ötven évig volt a feleségével más keze-lába. Fiát válasz elé állította : „Fiam vagy kanász, vagy inas löszöl!" így lett cipésztanuló, de a szakmáját megszerette. Azzal a szándékkal ment suszternak, hogy Kardoskútra visszajön, mert ott addig nem volt cipész. Az olvasókör szomszédságában telket is kapott. Apja révén nagy volt az ismeretsége. Az állomás közelsége az ipar szempontjából nem volt előnyös, mert aki az állomásra igyekezett, az inkább bevitte a munkát Orosházára. Immár 45 éve dolgozik itt. Felesége 3 és fél holdat örökölt, nem gazdálkodott, de fiatalabb korában minden évben fogott harmados, negyedes kukoricaföldet, a rokonságnál pedig aratott is. Felesége földjét haszonbérbe kiadták, miután a mesterségben 379