Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 4. Az idősebb emberek viselete

városba, akkor nadrágot húztak, másik kalapot tettek fel. A vásárhelyi ember nem hordott kötőt, le is nézte érte az orosházi embereket. A melleskötő készítése: 80X100 cm-es anyag két sarkát ívesen kikanyarították, s ahol nem volt ép szél, beszegték. A felső részére kantárt, s a derekára egy-egy megkötőt varrtak. Jobb oldalára egy zsebet is tettek, a dohánynak, gyufának. Az aljára két zájmedlit varrtak, dísznek. Dani András így foglalta össze a kötő hasznát: „Sok piszkot megfog. A kötőt könynyebb kimosni, mint a nadrágot. Hosszabb ideig tart a nadrág, ha előtte kötő van. Azután: megmossa az embër a kezét, ott a kötő, abba türüli meg. Manapság is kötőbe dolgozik az orosházi embër, csak este teszi le, amikor lefekszik!" A mellény a legnagyobb melegben is rajtuk volt. A parasztokén egysoros, a juhászokén kétsoros pitykével. Mégpedig a parasztokén réz, a juhászokén ezüst pityke sorakozott. A mellény zsebében a bukszát és a taplóstarisznyát, abban pedig a taplót és a csiholót tartották. A tarisznyát bőrből vagy ruhából készítették és bekötve tartották. A mellényzsebben volt még a bagóspapír is. Sokan bagóztak. (A vásárhelyi ember: bagojozott). A bagós ember, amikor a pipáját elszívta, a bagót a markába verte, mutatóujjával összetömködte és két ujjával bevágta. A szája valamelyik oldalára betette és szopogatta : Amit nem vágott be, azt papírba tette és a mellényzsebben helyezte el. Mennél mocskosabb, érettebb volt a bagó, annál jobb volt. Mennél szutyorább volt, annál jobban szerették. Nagyokat köpködtek tőle. Az asszonyok nem szerették a bagós embereket. Némely ember szégyellte, hogy bagózott. Egész nap elbagóztak. Mikor le akartak feküdni, bevágtak egy adagot, de vigyázni kellett, nehogy a torkukra szaladjon. Reggel evés után elszívták a pipa dohányt, s azután ismét bagózni kezdtek. Sárközi Ferenc vitatja azt, hogy a mellényt vagy mándlit a nagy melegben is állandóan hordták. Az igaz, hogy a tűzszerszámos zacskó a mellény zsebében volt, de szerinte levetve is a munkahelyen mindig kézközeiben volt a lajbi. A sok ismerőse közül csak Gombkötő István kapált és aratott lajbiban. A lajbi hátrészét az izzadságtól a salétrom kiverte. A lajbi vagy más néven kismándli gazdamutató volt. Az öreg gazda nem szerette, ha a tanya körül máson is lajbi volt, különösen csépléskor, mert akkor nem tudták a munkások, hogy ki a gazda. A bőgatyás emberek legnagyobbrészt csizmában jártak még nyáron is, különösen, ha mentek valahova. Hétköznap zsírosbőrből készült kétlábas csizmában jártak. A féllábas, újabb divatú csizmákat kutyanyakú csizmának mondták és eleinte idegenkedtek tőle. Attól tartottak, hogy a feje elfeslik. A fekete mellényhez fekete kalap járt. Nyáron zsíros, használt kalapban jártak. Az ünneplő kalap kisebb kosarú, kerek tetejű, keskeny szélű, ún. dinnyekalap volt. Voltak, akik jó időben beütött tetejű kalapot viseltek. Télen kivétel nélkül huszárzsinóros, paszományos ellenzős nadrágot és kiskabátot húztak. A nadrág ellenzőjéhez dugták a zsebkendőjüket. A kiskabátra a rövid derekú bekecs került, amely birkabőrből készült és kötésig ért. A rövid derekú bekecset szerették, ha lehajoltak benne, kilátszott hátul a gatyakorc. Télen sokan derékig érő fekete nagykabátot hordtak, de lehetett látni hosszabbat is. A többség a hosszabb aljút szerette. Télen fekete báránybőr sapkát viseltek, a hegyét beütötték. A századfordulón az öreg emberek többsége körszakállt viselt. Voltak, akik csak a pofaszakállt hagyták meg, ismét voltak, akik egyáltalán nem borotválkoztak. Olasz Ernő gyerekkorában még látott hosszú hajú embert is, akinek a haja kilógott a kalapból, de nem volt befonva. A századforduló után szakállt már az öregek sem viseltek. Bajuszt viseltek és az arcot borotválták. Bajuszpedrőt használtak, egyesek kikötötték a bajuszukat. Pipáltak, nagyobb ünnepkor, lakodalomkor pedig szivaroztak. A fehér suba olcsóbb, a fekete drágább, s rangosabb volt. Egy fekete suba árán két fehéret adtak. Herczegh Mihály vásárhelyi tanár (aki a csomorkányi iskolában is tanított) Cserepes környékén (a békéssámsoni határban), nem messze Barackostól úgy találta, hogy 23 353