Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - I. Férfiviselet - 1. A gyermek viselete iskoláskorig

A Pusztán néhány juhászcsalád is élt. A juhászgyerekeknek már 4—5 éves korukban bőgatyájuk volt, amely fehér gyolcsból készült. Hétköznap is „gyócsgatyába" jártak, csak nem mosták annyiszor, mint az ünneplőt, ezért nem volt hófehér. Az ünneplő gatyájuk rojtos volt. Vasárnap piros mellényt kaptak, amelyen rézgombok fityegtek, de pitykés is akadt. A sapkájuk mellett darutoll lengedezett. Hétköznap mezítláb voltak, de vasárnap mindig fekete csizmában jártak. Akkor már kezes-lábas (kezes-lábas bugyi) is járt a gyereknek, ha hidegebb volt. A 85 éves Dani András emlékezete szerint mosóanyag volt, nem kötött (abban az időben csak a felnőttek undercukkja volt kötött, no meg a harisnyájuk). Viszont a szintén nagyidős — 77 éves — Galli Bálint szerint a gyerekek kezes-lábasa kötött, testhez simuló, hosszú kezű és lábú ruhadarabb volt. Az ujja és a lába vége szűkebb volt. Hátul végig gombolósra készült. A szobában játszadozó gyerekre sokszor nem is adtak más ruhát. Hátul a nyitott, gombolatlan sliccen sokszor kicsüngött a „franciazsebkendő", az ing alja. Mondták is neki: „Hé, kilóg a franciazsebkendőd!" Ujj Istvánné úgy tudja, hogy erről a kötött hátulgombolósról vettek mintát és szövetből megvarrták. Ez aztán olyan ünneplőforma ruha lett. A kezes-lábas bugyiból általában csak egy volt. Este kimosták, éjszaka megszáradt a kemencén. Ünnepnap is ebben jártak, legfeljebb akkor mindig tisztát kaptak. Jó időben mezítláb vagy bocskorba szaladgáltak. A bocskort rossz csizmaszárból készíttette a suszter, vagy a piacon vették. Nem sokan vergődtek (vesződtek) vele, pedig könnyű csinálni. Szétbontották a csizmát és a bélést kivették. Megmérték a gyerek lábát és egy kicsit nagyobbra hagyták. Kiszabták a felső részét és körül összevarrták szurkos fonállal. A gyerek nem győzte elnyűni. Olyan volt a talpa, mint az üveg. A tarló kihordta és síkos lett. Az öregatya mondta: „Taposs bele a tehinszarba, mingyá nem lëssz ojan síkos!" A száraz nyarak alkalmával nagyon síkos volt a gyöp. Ha lekopott a bocskor talpáról a tehénszar, naponta többször is beletaposott a gyerek a ganéba, ott csiszáta (dörgölte). Megkérgesedett a talpa, erősebb lett. A gyerekek szerettek bocskorban járni. A bocskorszíjhoz szalonnabürkét kötöttek, azért kísérte olyan hűségesen a kutya. A gyerek a szalonna bőrével az ostort kente. A felnőttek nem jártak bocskorban, csak az öreg Herczegh János a Barackosi-dűlőben. Amikor az idő feljavult, bocskorban járt, míg be nem hidegedett, még abban is szántott. Vasárnap és télen a 4—5 éves gyerekek nadrágot húztak. Az ilyen korú fiúkat már nadrágolták. A nadrág bokáig ért, mert alatta volt a hosszú gatya. Az egyik gyereknek rézcsatos nadrágszíja volt, a másiknak húzentróglija. A pantallóhoz kabát is járt, mellényük azonban nem volt. Rosszabb időben a kiskabátot is felvették. Béléses, zsebes kabát volt. Télen felkerült rájuk a rövid nagykabát. A módosabbak kabátján prém is volt. Egyesek jobban szerették, ha a gallér nem volt pörémes, mert ha a hó ráesett, elolvadt és a szőr lucskos lett. A ruhák a fogason lógtak. Ha meleg volt, akkor a fogasra kerültek, ha hideg idő járta, akkor lekerültek onnan. Télen báránybőr sapka volt a fejükön, vagy süveg szabású sapkát hordtak : a felső része böjhös (bolyhos) volt, alatta báránybőr béléssel. A fülüket is belehúzták. Télen a bocskort, bakancsot már a kiscsizma váltotta fel. Hej, de nagy boldogság is volt az! Jobban megörültek neki, mint a kalapnak, pedig az is nagy öröm volt. A kalapot a Palicz nénitől, vagy az Oláh kalapostól vették Orosházán. A gyereket megtanították a kapca feltekerésére és a csizma felhúzására. Míg meg nem tanulta a gatyaszár csavarását és a kapca tekerését, addig a nénje vagy anyja rossz csizmáját kapta csak el. Igyekezett is megtanulni, mert csak úgy kapott új csizmát. A kiscsizma kétlábas volt, vagyis mindegy volt, hogy melyik csizmát melyik lábra húzta. Ha reggel felhúzta, csak este vetette le. Kicsit megrázta a lábát, s már lent is volt, mert elég bőre szabták. К féllábast már nehezebb lehúzni. A kétlábas csizmánál a fej felső részét egybeszabták a szár aljával, a szár hátulját pedig a kéreggel. Talpig varrott volt. Olcsóbb volt, mint a féllábas, de gyereknek sárba jó volt. Az igazi csizma a féllábas csizma volt, de ilyen kevés akadt. A többségnek oldalt varott, kétlábas csizmája 347